Áram után már víz sincs Venezuelában

Az elmúlt napokban már nemcsak az áram-, hanem a vízszolgáltatás is leállt Venezuelában. A dél-amerikai ország lakosságát hosszú évek óta sújtja az importáruk hiánya, ami az úgynevezett vécépapírválsággal kezdődött, és már az alapvető gyógyszerek is elfogytak a kórházakból. Ricz Judit, az MTA munkatársa lapunknak elmondta, a krízisnek voltak előjelei, hiszen a helyi vezetés évek óta nem finanszírozza megfelelően az állami ellátórendszereket. Úgy véli, az amerikai szankciók nem roppanthatják össze az egyébként már romokban lévő gazdaságot.

A legalapvetőbb szükségleteket is nehéz már fedezni Caracasban Fotó: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

– Nehéz gazdaságilag megfogni a kialakult helyzetet, de egy ilyen hiánygazdaság évtizedes távlatokban alakul ki. Venezuela esetében legalább 2013–2014-ig kell visszatekintenünk – mondta Ricz Judit, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa. – A válságnak mindenképp voltak előjelei, a közgazdászok már 2014-ben is recesszióról beszéltek. Az utóbbi években például rendszeressé váltak az áramszünetek, és a vízellátás is hosszú ideje akadozik – tette hozzá a dél-amerikai régióra szakosodott elemző.

A helyzetnek számos olvasata van, hiszen a válság kialakulásához külső és belső tényezők is hozzájárultak. – A kétezres években gazdasági fellendülés volt a régióban, ám akkor sem fektettek megfelelő összegeket az állami ellátórendszerekbe, még a szinten tartásra sem – magyarázta a téves gazdaság politikai döntésekről. – Amíg az olajárak magasak voltak, a venezuelai vezetés egyszeri, költséges döntésekkel el tudta fedni a gondokat. De 2013 óta, amióta Nicolás Maduro elnök vezeti az országot, átalakult, átpolitizálódott ezen szolgáltatások menedzsmentje is. Számos esetben egykori katonák kerültek vezető pozíciókba, és a szakértelem hiánya tovább rontotta a helyzetet – emelte ki.

Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb ismert olajtartalékával, így az ország összeomlásához jelentősen hozzájárult az olajáresés is, mivel az exportjának 98 százalékát ez a termék teszi ki. A szocialista ország talán legfőbb ideológiai és gazdasági partnere, Oroszország évek óta támogatja a Maduro-kormányt. 2006 óta 17 milliárd dollárnyi hitelt helyeztek ki a venezuelai olajszektorba, és fegyverekkel is segítik Caracast. Az oroszok mellett Kína számít Venezuela fő támogatójának, Peking 50-60 milliárd dollárnyi hitelt nyújtott az országnak, nagy részét 2007 és 2014 között. A kínaiak azonban az olajáresés óta valamelyest leépítették a befektetéseiket, ellentétben az oroszokkal.

Az Egyesült Államok most kereskedelmi embargóval gyakorol nyomást a jelenlegi vezetésre, de hogy meddig húzható egy ország gazdasági kivéreztetése, az mindig kérdés. – Érzékelhetőek olyan félelmek, hogy a kubaihoz hasonlóan egyfajta perverz hatás alakulhat ki, vagyis a szankciók megerősítik a venezuelai vezetést – magyarázza Ricz Judit, kiemelve, hogy Kuba esetében csaknem hat évtizedig állt fenn az embargó, mégis hatalmon maradt a Castro-rendszer.

A legalapvetőbb szükségleteket is nehéz már fedezni Caracasban
Fotó: REUTERS/Carlos Garcia Rawlins

– A szankciónak addig van értelme, amíg nincs másik felvevőpiac. Két évvel ezelőtt Venezuela olajexportjának 42 százaléka az USA-ba irányult, mára ez 11 százalékra esett vissza. Az embargó okozta űrt azonban azonnal betöltötték más országok, többek között India. Addig, amíg vannak alternatívák, menekülési útvonalak, nem roppan össze teljesen az amúgy is romokban heverő venéz gazdaság – tette hozzá.

Venezuela helyzete valamelyest különbözik Kubáétól, hiszen a gyógyszer- és az élelmiszerhiány miatt komoly károk keletkeztek. A helyszíni tudósítások szerint „már tömegsírba temetik az embereket”, akik egyszerűen kezelhető betegségekben halnak meg, például inzulin vagy antibiotikum hiánya miatt. A kubai szocializmus minden negatívumával együtt Latin-Amerika legátfogóbb jóléti rendszere volt. Bár alacsony színvonalon éltek az emberek, rendelkezésre álltak a normális létfenntartáshoz szükséges minimumok, mint az élelmiszer- és az egészségügyi ellátás vagy az oktatási rendszer, amelyeket – alapjai­ban belső termeléssel és orosz támogatással – fenn tudtak tartani.

A VISSZATÉRÉS LEHETŐSÉGE

A hivatalos felmérések szerint legalább 3,4 millió ember hagyta el a 32 milliós Venezuelát, de a becslések ennél is többel számolnak. Elsőként a nyelveket beszélő, fiatal értelmiségi réteg távozott. Szakértők szerint lehet arra számítani, hogy amennyiben megváltozik a politikai berendezkedés, az elvándorlók egy része hazatér, és közreműködik majd az újjáépítésben. Venezuelában ez a szélsőséges helyzet csak néhány éve tart, így az emberekben még él a tapasztalat, hogyan kell egy gazdaságot működtetni. Jelenleg az a lakosság célja, hogy vízhez jussanak, feltöltsék a telefonjaikat vagy átjussanak a határon. De a történelem azt mutatja, hogy ha beáll egy viszonylagos politikai stabilitás, akkor újra elkezdenek a napi megélhetésre koncentrálni, ami idővel helyreállítja a gazdaságot is.