A grönlandi jég állapotát szoros figyelemmel kísérik a szakemberek, mivel az hatalmas mennyiségű fagyott vizet tartalmaz. Számítógépes modellezéssel már korábban kiszámolták, hogy ha a szigetet borító jég teljesen elolvadna, az hét méterrel növelné a világ tengereinek, óceánjainak a vízszintjét, veszélyeztetve a tengerpartokon élőket. Grönlandon a legtöbb csapadék télen esik leginkább hó formájában, ami kiegyenlíti a nyári jégolvadást.
A kutatók műholdelvételek és meteorológiai állomások adatait elemezve jutottak a The Cryosphere című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányuk megállapításaira. A jégmezőkről készült műholdas felvételek felfedték azokat a térségeket, ahol olvad a jég. Húsz automata meteorológiai állomásról gyűjtött adatok pedig az esőzések időpontját és a lehullott csapadék mennyiségét rögzítették.
Az adatokat összevetve a szakemberek kimutatták, hogy az 1979 és 2012 közötti időszak korai szakaszában télen átlag kétszer jegyeztek fel esőzést, míg 2012-ben már tizenkétszer. 1979 és 2012 között több mint 300 esetben az esőzés jégolvadást eredményezett. Többségük nyáron történt, amikor nulla Celsius-fok feletti a hőmérséklet.
„Meglepődtünk, hogy télen esőzik. Ennek azért van értelme, mert délről meleg levegő áramlik a térségbe, de azért meglepő, hogy az esőzést okoz” – mondta Marilena Oltmanns, a GEOMAR német óceánkutató intézet tudósa a BBC News-nak.
Marco Tedesco, a New York-i Columbia Egyetem professzora szerint az esőzések gyakoribbá válásának fontos hatásai vannak. Még ha télen esik is az eső, az gyorsan megfagy. Az eső megváltoztatja a földfelszín jellegzetességeit, az jóval egyenletesebb és sötétebb lesz, ami előfeltétele annak, hogy sokkal gyorsabban olvad el a jég, amikor a nyár megérkezik. Minél sötétebb a jég, annál több hőt nyel el a Napból, gyorsabb jégolvadást eredményezve – tette hozzá a professzor.
