Felnyitják a héten Michel de Montaigne-nek (1533-1592) a bordeaux-i Akvitániai Múzeumban lévő sírját, hogy meggyőződjenek róla, valóban a francia humanista filozófus nyugszik-e benne, akinek a holttestét a századok során többször is áthelyezték.
„A kétségek tisztázása érdekében november 18. és 22. között régészeti műveletet hajtunk végre a bordeaux-i Akvitániai Múzeum alagsorában, Michel de Montaigne sírjánál” – tudatta hétfőn közleményben a délnyugat-franciaországi város, amelynek Montaigne hajdan a polgármestere volt.
A polgármesteri hivatal már szerdán számot ad az első felfedezésekről.
A kutatásokat egy történészekből, régész-antropológusokból és egy paleogenetikusból álló bizottság irányítja. Átvizsgálják a sírt, kutatásokat folytatnak levéltárakban és genetikai elemzést végeznek a csontmaradványokon.
Michel de Montaigne koporsóját 1593-ban a jelenlegi múzeum helyén álló kolostor (Couvent des Feuillants) kápolnájában helyezték el. 1802-től a kolostorban a Királyi Gimnázium kapott helyet, amelynek a kápolnájában 1871-ig őrizték a koporsót, amikor az épületet tűzvész pusztította el. A filozófus maradványait ekkor a bordeaux-i Chartreuse temetőben helyezték el átmenetileg.
Az eredeti helyére – ahol akkor már az egyetem bölcsészet- és természettudományi kara állt, majd jelenleg az Akvitániai Múzeum épülete található – 1886-ban szállították vissza a maradványokat. Azóta vannak kétségek a maradványok azonosságát illetően. Tavaly két kis lyukat fúrtak a filozófus feltételezett sírjába. A lebocsátott minikamerával egy fakoporsót, emberi maradványokat és egy Michel de Montaigne nevét viselő aranyozott réztáblát láttak.
„Ezek a komoly jelek ismét felébresztették a szakértők kíváncsiságát, aki eldöntötték, hogy lezárják a nyitott kérdéseket: azonosítják a koporsóban lévő maradványokat és a sír alsó részében elhelyezett koponyát, és feltárják a sírhely történetét” – közölte a város, amelynek Montaigne 1581 és 1585 között volt a polgármestere.
Michel Eyquem de Montaigne földesúr, városatya, diplomata, utazó volt, aki tevékenyen részt vett a vallásháborúk dúlta kora társadalmi és politikai életében. Író-gondolkodóként fő műve az Esszék.
