Mégsem végződik happy enddel az arab tavasz sikertörténete?

Tunézia gazdasági és politikai válságot él át. A problémát már az Európai Unióban is érzik, Olaszországba több illegális bevándorló érkezik a stabil és demokratikus Tunéziából, mint a polgárháborúba süllyedt Líbiából.

2020. 08. 26. 6:44
null
Az állami szektorban dolgozók jobb munkakörülményekért tüntettek idén júliusban Fotó: MTI/EPA/Mohamed Meszara
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tunéziát általában az egyetlen olyan országként szokták emlegetni, ahol valódi sikerrel zárult a 2010 végén éppen innen szertegyűrűző úgynevezett arab tavasz. Az egykori francia gyarmat nemcsak nem süllyedt káoszba, mint a szomszédos Líbia vagy éppen Szíria, de hatékony reformokat hajtottak végre, nyugati mércével is demokratikus választásokat rendeztek, és a gazdaság is viszonylag stabil maradt.

A demokrácia ára azonban az lett, hogy a tavaly októberi választásokon egyetlen párt sem szerezte meg a megfelelő többséget a kormányalakításhoz.

A legjobban a mérsékelt iszlamista Ennahda szerepelt, amely megkerülhetetlen erő lett ugyan, de koalícióra kényszerült. Azóta Tunézia nem egészen egy év leforgása alatt a harmadik miniszterelnökét „fogyaszthatja el”. Az előző kormányfő, a mindössze öt hónapig szolgáló Eljesz Fahfah éppen az Ennahda nyomására júliusban kényszerült lemondani összeférhetetlenség miatt, miután olyan cégek nyertek közbeszerzéseket, melyekben részvényes volt. Kaisz Szaid államfő ezután egyik saját bizalmasát, Hisem Mesísít bízta meg kormányalakítással, anélkül, hogy erről bármelyik párttal egyeztetett volna. A tunéziai alkotmány értelmében a köztársasági elnöknek tárgyalnia kell a parlamenti pártokkal a jelölés előtt, de nem kötelező elfogadnia javaslatukat. Kaisz Szaid így törvényesen járt el meg nem is. Az új jelölt, aki korábban belügyminiszter volt, azt ígérte, hogy az előző kabinetből legfeljebb néhány szereplőt tart meg, egyébként szakértői kormányt alakít. Egyes kommentárok szerint azonban egyértelmű céljuk, hogy kitúrják a pártokat, különösen a mérsékelt iszlamistákat az ország vezetéséből.

Az állami szektorban dolgozók jobb munkakörülményekért tüntettek idén júliusban
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Meszara

A pártok ugyan megtehetnék, hogy nem szavaznak bizalmat a kormányfőnek, de akkor újabb választásokat kellene kiírni. Ez pedig a koronavírus-járvány nyomán súlyosbodó gazdasági helyzetben minden alakulatnak kockázatos lenne. Az észak-afrikai ország elég jól kezelte a pandémiát, a több mint 11 millió lakosra háromezer megbetegedés sem jut. A tíz évvel ezelőtti úgynevezett arab tavasz, majd a 2015-ös terrortámadások már így is alaposan megtépázták a turizmust, amely a GDP tíz százalékáért, a hozzá kapcsolódó területekkel együtt inkább harminc százalékáért felelős. A kedvező járványügyi görbét látva ugyan már júniusban megnyitották határaikat a külföldiek előtt, de az ágazat így is biztosan megérzi a Covid–19 hatásait.

A legoptimistább becslések is a tunéziai gazdaság 15 százalékos esésével számolnak idén.

Ilyen gazdasági helyzetet súlyosbít a politikai bizonytalanság. Ezt pedig az Európai Unió is meg fogja érezni. Az olasz statisztikák szerint új migrációs krízis fenyeget, az év kezdetétől augusztus elejéig már majdnem 15 ezer illegális bevándorló érkezett az országba. Ez az adat közel négyszerese a tavalyi hasonló adatoknak, bár még mindig elmarad a két évvel ezelőtti vagy a 2015-ös csúcshoz viszonyítva. Változást jelent viszont, hogy már többen érkeztek Tunézia felől, mint Líbia irányából. Ez köszönhető annak is, hogy a járvány miatt a Tunéziában élő, többnyire afrikai bevándorlók nagy része is elveszítette munkáját.

De a probléma nem csak őket érinti: az érkezők között legnagyobb arányban, majdnem hatezren tunéziaiak voltak, akik – tekintve, hogy Tunézia biztonságos ország – mind gazdasági okokból keltek útra.

Az Európa kapujában fellépő problémát látják Brüsszelben is, Várhelyi Olivér szomszédságpolitikáért és bővítését felelős uniós biztos éppen a hetekben járt Tunéziában. A lapunknak múlt héten adott interjújában elmondta, hogy egy gazdasági támogató tervet raktak le az asztalra, de elvárják azt is, hogy az ország együttműködjön az illegális migráció megfékezésében.

Népszavazás Algériában

November elsején népszavazást tartanak az alkotmánymódosításról Algériában – jelentette be hétfő este Abdel-Madzsid Tebbun államfő. A dátumválasztás jelképes: ezen a napon kezdődött az ország Franciaország elleni, 1954 és 1962 között zajló függetlenségi háborúja. A referendumra másfél évvel azután kerülhet sor, hogy az országos tiltakozások hatására tavaly áprilisban lemondott az országot két évtizeden át irányító Abd el-Azíz Buteflíka. A tavaly decemberben megválasztott új államfő – aki korábban miniszterelnökként is szolgált – demokratikusabb alkotmányt ígért, melyben szétválasztaná a hatalmi ágakat, nagyobb jogköröket adna a kormányfőnek és a parlamentnek, továbbá az elnök legfeljebb két mandátumot tölthetne ki. Az alkotmánymódosítás tervezetét a népszavazásra bocsátás előtt még a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Bár az előző rendszer néhány korábbi vezetőjét korrupció miatt felelősségre vonták, a 45 millió lakosú észak-afrikai ország gazdasági gondjait Buteflíka távozása sem oldotta meg, így azóta is rendszeresek a tüntetések, a tiltakozók mélyebb reformokat követelnek.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.