„Nem halott az Iszlám Állam”

Nem messze a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet erbíli központjától csapódott be az a rakéta, amelyet az irániak lőttek ki múlt héten. A magyar csapat jól van, folytatja a munkát, de a támadás fokozott óvatosságra intette őket. Irakban értük utol a szervezet kiküldött programvezetőjét, Stochino-Weiss Giulianót.

Fekete Daniel / MÖS

– Ezúttal kissé kalandosra sikerült az útja Irakba.

– Valóban, éppen az indulásom napján mértek rakétacsapást Erbílre, így Isztambulban törölték a járatomat. Végül csak pénteken jutottam el Bagdadba, ahol részt vettem egy kormányzati tanácskozáson. Onnan vasárnap repültem tovább Erbílbe. Mostanra már helyreállt a légi közlekedés.

– Látta is a becsapódások helyeit?

– Az Erbíl elleni támadások egyik célpontja a nemzetközi repülőtér volt, amely egy területen működik a nemzetközi koalíciós katonai bázissal. Én magam is itt landoltam vasárnap. Úgy tudom, hogy az ide becsapódó rakéta nem robbant fel. Egy másik a várostól nem messze, az észak-nyugatra fekvő Bardaras nevű település közelében csapódott be. A mi központunk a legtöbb nemzetközi szervezettel együtt a repülőtértől mindössze néhány percnyi autózásra, nagyjából másfél kilométerre van. Szó szerint minden nap előtte haladunk el.

– Számítanak újabb támadásokra?

– Az elmúlt napokban ülésezett a segélyszervezetek koordinációs tanácsa, amin arra figyelmeztettek, hogy továbbra is kerülni kell a katonai létesítményeket vagy például az amerikai konzulátus környékét. Emlékeztetnék ugyanakkor arra, hogy ugyan a mostani támadás nagy sajtóvisszhangot kapott, valójában havonta előfordultak hasonlóak. Igaz, Erbílt ezek eddig elkerülték, de a bagdadi zöld zónát – ahol szintén van egy irodánk – már ugyancsak rakétázták. Kirkukban szinte kétnaponta robban bomba, lőnek be gránáttal vagy lövöldöznek mesterlövészek. Korántsem halott az Iszlám Állam, Kirkukban a mai napig rendszeresek a támadásaik. Ezek célpontjai szerencsére általában nem a segélyszervezetek, de a biztonságunk garantálása eddig is napi feladatunk volt.

– Létezik valamilyen biztonsági protokoll vészhelyzet esetére?

– Mindennapi életünket is ilyen protokoll szabályozza. Irakban minden egyes lépésünket ez alapján tervezzük. Meghatározott, hogy ki vezetheti a járművet vagy ki ülhet elöl, hogyan kell megtervezni egy utat, kivel kell egyeztetni, kinek kell jóváhagyni. Mi történik akkor, ha valamelyik autónk lefullad. Hogyan kell hotelt foglalni. Minden részletet szabályozunk. Természetesen létezik evakuá­ciós tervünk is. Amennyiben a biztonsági helyzet indokolná, azonnal el tudnánk hagyni az országot. Mi azonban maradunk. Annyi a változás, hogy a magyarok egy ideig nem mennek be iraki területekre, kizárólag Kurdisztánban végzik tovább a munkájukat.

– Hány magyar dolgozik jelenleg önökkel Irakban, és mi a feladatuk?

– Ma már három kiküldött magyar és húsz helyi munkatársunk dolgozik Irakban. Nemzetközi forrásokból, kormányzati – a Hungary Helps programból nyújtott – forrásokból, valamint egyházi és magánadományozói támogatásokból is hajtunk végre segélyprogramokat. 2003-ban indult első segélyakcióinkat követően jelenlétünk 2014-től vált folyamatossá, 2016-ban pedig állandó képviseletet is nyitottunk a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával Erbílben, azzal a célkitűzéssel, hogy hosszú távú segélyprogramjainkkal hatékony segítséget nyújtsunk a háború nyomán nehéz helyzetbe került családoknak. Az elmúlt években lakóházak, iskolák, kórházak, vízhálózatok felújításával, illetve képzési és fejlesztési programokkal segítettük a háború miatt elmenekült családok visszatérését és helyben boldogulását. Az Ökumenikus Segélyszervezet iraki humanitárius szerepvállalása során eddig összesen közel kétmilliárd forint értékben nyújtott segítő kezet több mint hatvanhatezer háborútól szenvedő rászorulónak.