Teherán rövid útja a jó baráttól a gyilkos ellenségig

Iránban a forradalom azóta se állt le, immáron negyvenegyedik éve folyik a küzdelem az elnyomó nyuga­tiak, főleg az Egyesült Államok ellen.

Az Egyesült Államok közel-keleti megítélése az elmúlt évszázadban folyamatosan hullámzott, a szélsőségek között változott. A térség népei szemé­ben a század kezdetén a britek voltak a túl erős és túl arrogáns hatalom, így kerültek az amerikaiak a későbbi Szaúd-Arábia olaja közelébe, minthogy a szaúdi király bízott abban, hogy az Egyesült Államok azért nagyon messze van, a britek pedig közel. Irán trónjára is úgy került Reza Sah ­Pahlavi 1921-ben, hogy London beleavatkozott a puccsba, majd a koronát úgy veszítette el, hogy a britek és a szovjetek 1941-ben megszállták Iránt. Amerikát akkor Irán nem tartotta brit ­szövetségesnek, az új sah, Mohammed Reza ­Pahlavi (képünkön Jimmy Carter korábbi amerikai elnökkel) pedig az országot úgy rendezte be, hogy a külpolitikája Amerika-barát legyen. Az amerikaiak élvezték a sah kegyét, így támogatták szigorú, diktatórikus rendszerét is, többek között a titkosrendőrséget is a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) képezte ki.

A SAVAK tagjai brutalitásukról híres, de eleganciájukra mindig kényes emberek voltak, szimbólumai a sah rendszerének. A SAVAK leszámolt a rendszer ellenzőivel, így például a túlzottan világias életmódot bíráló, muszlim konzervatívokkal. A sah idején az irányvonal az amerikai életformához való igazodás volt, valamint a régmúlt Perzsa Birodalma iránti nosztalgia. A sah 1976-ban kapott ajándékba Amerikától egy Boeing 747P típusú, rövidített Jumbo Jetet magánrepülőnek.

Három évvel később a Franciaországból hazatérő Khomeini ajatollah vezetésével megdöntötték Iránban a sah hatalmát, így a Washington által olyan fontosnak tartott térségbeli bástya ledőlt. A forradalmárok kihajtották a SAVAK öltönyös-nyakkendős verőembereit a teheráni központból, és ujjongva vágták le a nyakkendőjüket mint a nyugati életforma szimbólumát. Azóta egyetlen iráni diplomata vagy politikus se visel nyakkendőt. A sah magángépét az Iran Air átalakította utasszállítóvá, amely még a kétezer-tízes években is menetrendszerinti járatként közlekedett Bécs és Teherán között.

A forradalom így megtörte a nagyon szívélyes, de kizárólag az érdekek diktálta viszonyt. Minthogy Iránban a forradalom azóta se állt le, immáron negyvenegyedik éve folyik a küzdelem az elnyomó nyuga­tiak, főleg az Egyesült Államok ellen. Washington mindent megtett ez idő alatt, hogy térdre kényszerítse egykori szoros szövetségesét, több-kevesebb sikerrel, ám a hosszú idő azt eredményezte, hogy Irán megszokta a hiánygazdálkodást, a nemzetközi embargókat, és alternatív gazdaságot működtet viszonylag jó hatásfokkal. Az eredményességet jelzi, hogy az iráni atomprogramra csak 2015-ben sikerült ideig­lenes, korlátozott béklyót vetni. A programot 1957-ben kezdték, természetesen amerikai támogatással és ösztönzésre.