Az orosz parlament a múlt héten első olvasatban jóváhagyta azt a törvénytervezetet, amely a lehető legszélesebb körű politikai immunitást adna az elnöki pozíciót betöltött politikusoknak és családjaiknak. Világszerte általánosan bevett gyakorlat, hogy az adott állam aktuális politikai vezetői a megbízatásuk ideje alatt immunitást élveznek, nem folytatható ellenük büntetőeljárás, amit lényegében csak a hazaárulás vádja szüntethet meg.
Viszont annál ritkább, hogy az ország volt vezetője elnöksége után is megtarthatja az érinthetetlenségét, a nemzetközi példák alapján az üldözés nem is olyan ritka – elég Nicolas Sarközy volt francia vagy Lula da Silva korábbi brazil elnökre gondolni.
Oroszországban Vlagyimir Putyin első elnöki rendelete volt, hogy elődje, Borisz Jelcin lemondása után, még 1999. december 31-én aláírta a korábbi államfők immunitásáról szóló intézkedést. Ezt később törvényi formában a parlament is megerősítette 2001-ben. A törvény teljes immunitást adott a volt elnököknek a hivatali idejük alatt eltöltött időszakra, Jelcinnek pedig tényleg volt mitől tartania – eszünkbe juthat az első csecsen háború, a parlament 1993-as feloszlatása és tankokkal lövetése, összefogás az oligarchákkal az 1996-os elnökválasztások idején és egyebek.
Putyin és Medvegyev 2020. január 15-én. Átalakul az orosz politikai rendszer – Forrás Kremlin.ru
Az új, elfogadás alatt lévő szabályozás azonban ennél is tovább megy:
minden korábbi orosz elnök innentől élete végéig minden tekintetben érinthetetlen lesz – legyen szó az elnöksége előtti időszakról, vagy akár arról, amit a jövőben hétköznapi állampolgárként megtehet.
Kivételt csak súlyos bűncselekmények képeznek majd (például gyilkosság), amit egy külön erre a célra felállított bizottság vizsgálhat, és az immunitás így lesz felfüggeszthető. Azonban nem ez az egyetlen fontos változás az orosz törvényhozásban: az elmúlt egy hónap során sorra születnek olyan fontos döntések, amelyek nyomot hagynak Oroszország működésében. A július 1-jei, alkotmánymódosításokról szóló referendum óta, amelyet a lakosság 77,9 százaléka támogatott, a parlamentnek összhangba kellett hoznia a törvényhozást az új orosz alkotmánnyal, bár ezen több esetben túl is léptek.
Fontos változás lesz mostantól az úgynevezett Állami Tanács szerepköre:
az eddig csak elnöki tanácsadói feladatokat ellátó szerv amolyan különálló hatalmi ággá lép elő.
Ezt „publikus hatalom” rendszereként fogalmazták meg. Bár a döntései csak ajánló jellegűek, de törvényerőre is emelkedhetnek. A tanács elnöke maga Vlagyimir Putyin, alelnöke a korábbi kormányfő, Dmitrij Medvegyev, míg tagjai között kormányzók, az elnöki adminisztráció, sőt maga a kormány található.
Az elnöki hatalom is növekedett: az október közepén meghozott törvény szerint mostantól az orosz államfő a kormány bármelyik tagját menesztheti anélkül, hogy az egész kormánykabinetnek távoznia kellene.
Az elfogadása óta Putyin már hat minisztert nevezett ki az új rendszer szerint.
Az Alkotmánybíróság létszámát 19-ről 11 főre csökkentik, ráadásul innentől az alkotmánybírókat bármikor menesztheti az orosz felsőház – az elnök javaslatára. A Föderációs Tanács – az orosz felsőház – képviselői egy másik, október végén meghozott törvény szerint hivatalosan „szenátorok” lettek. A törvény több fontos újdonságot is tartalmaz: a 17 fős Föderációs Tanácsba eddig a 85 orosz régió mindegyike két tagot delegált, ám a mindenkori orosz elnök saját jogán további 17 képviselőt nevezhetett ki. Ezt az új törvény 30 főre bővíti, igaz, Putyin ez idáig még soha nem élt ezzel. Talán ennél is fontosabb változás lesz, hogy megbízatása lejárta után az orosz államfő átülhet a szenátori bársonyszékbe, és ezt a pozíciót akár élete végéig is betöltheti.
