Tizennyolc veszélyeztetett cápa- és rájafaj, köztük a világ leggyorsabb, 130 kilométeres sebességre is képes cápafaja, a röviduszonyú makócápa, valamint háromféle tengeriuborka védelem alá helyezését szavazták meg a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) kiterjesztéséről Genfben zajló tanácskozáson vasárnap.
A jövőben védeni kívánt fajok közé tartozik a röviduszonyú makócápán kívül a hosszúuszonyú makócápa, valamint több ékfejű- és hegedűrájaféle. Felvételük az egyezmény 2. számú mellékletébe azt jelenti, hogy az aláíró országok csak akkor foghatják ki őket a tengerből, ha bizonyítani tudják, hogy kereskedelmi célú halászatuk nem veszélyezteti a fennmaradásukat.
Az indítványt heves viták után, de a szükséges kétharmados többséggel fogadták el a tanácskozáson részt vevő delegációk. A makócápák védelem alá helyezése ellen szavazott többek közt az Egyesült Államok, Kína, Japán és Új-Zéland, melyek szerint nincs elegendő tudományos bizonyíték arra, hogy a védeni akart fajok fennmaradása veszélyben lenne. Az Európai Unió állásfoglalása szerint a cápákra a halászat jelenti a fő fenyegetést.
A védett státusz életbe lépéséhez szükséges még, hogy az augusztus 28-i plenáris ülés is megszavazza az előzetesen elfogadott indítványokat. A védelmi előírásokat megszegő országokat szankciókkal sújthatja a CITES.
A négyméteresre is megnövő makócápa rendszerint járulékos zsákmányként kerül a halászhajók hálóiba, a piacon azonban jól eladható, mert uszonyuk Ázsiában ínyencfalatnak számít. A Földközi-tengerből már gyakorlatilag kihaltak a makócápák, és más tengereken is jelentősen megcsappant az állományuk. A cápákkal az a probléma, hogy nagyon lassan szaporodnak, egy nőstény csak 18 éves korára válik ivaréretté.
A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) egy márciusi jelentése szerint a legutóbb vizsgált 58 rája- és cápafaj közül 17-et fenyegeti a kihalás, különösen aggasztó a rövid- és a hosszúuszonyú makócápák helyzete.
Az egyezmény történetében első ízben megszavazták három tengeriuborka-faj felvételét is a 2. számú mellékletbe azzal, hogy a rájuk vonatkozó szabályozás csak egy év múlva lép életbe. Az ázsiai országok által kedvelt állatokat a túlzott lehalászás fenyegeti, márpedig a WWF természetvédelmi szervezet szerint „kulcsfontosságúak az ökoszisztémák egészsége szempontjából”.
A vasárnapi ülésen megszavazták azt is, hogy az Ázsiában honos simaszőrű vidra kerüljön át a 2. számú mellékletből az 1. számúba, ami egyenlő a nemzetközi kereskedelmének betiltásával. Természetvédők szerint az elmúlt 30 évben legalább 30 százalékkal csökkent a vidrák száma a világon, és a folyamat felgyorsult azáltal, hogy divat lett házikedvencként való tartása, főleg Japánban, ahol a szaporodó vidrás kávéházak 10 ezer dollárt is megadnak egy vidrakölyökért.
Egy másik faj, az ázsiai kiskarmú vidra átsorolásáról hétfőn szavaznak.
A vasárnap ülésen leszavazták eSwatini (volt Szváziföld) indítványát arról, hogy a 40 éves kereskedelmi tilalmat lazítva engedélyezzék számára a raktáron lévő orrszarvútülkük és a területén élő 66 szélesszájú rinocérosz szarvának kereskedelmi értékesítését.
A nagyrészt a Dél-afrikai Köztársaság által körülvett, de Mozambikkal is határos ország érvelése szerint az Afrika déli részén fekvő országokban már hatékonyan védik a vadon élő állatokat, és nem szabad őket büntetni azért, mert az északibb országokban ez még nincs így.
Egy orrszarvúnak a vadorzóktól való védelme évi 3500 dollárba kerül, amit az ország nem engedhet meg magának, és egy tülköt el lehet távolítani anélkül is, hogy komolyabb szenvedést okoznának vele az állatnak is, ráadásul újranő – érvelt eSwatini, amely a CITES-ből való kilépéssel is fenyegetőzött az indítvány elutasítása esetére.
Namíbia is elbukott azzal a kísérletével, hogy saját orrszarvúit áthelyeztesse a mindenféle kereskedelmet tiltó 1-es mellékletből a megengedőbb 2-esbe, és így lehetősége legyen vadásztrófeák értékesítésére és élő állatok eladására természetvédelmi projektek vagy állatkertek számára.
