időjárás 27°C Konstantin 2022. május 21.
logo

Kossuth életműve nagy és láthatatlan

Pataki Tamás
2019.03.20. 11:53
Kossuth életműve nagy és láthatatlan

„Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” 125 éve hunyt el Kossuth Lajos államférfi, Magyarország kormányzója Torinóban.

Manapság, ha megkérdezünk egy magyar embert, hogy Kossuth Lajost vagy Széchenyi Istvánt választaná-e, általában az utóbbi nevét mondja az illető. Pedig mindkét történelmi személyiségünk bővelkedik érdemekben, mégis, egy ideje a megfontolt gróf felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Hermann Róbert történész szerint az 1948 utáni, erőltetett Kossuth-kultusz sok tekintetben hajazott Rákosi Mátyás kultuszára, az ilyeneknek pedig az a jellemzője, hogy megutáltatják a kultusz tárgyát az emberekkel.

– A forradalmi út manapság nem népszerű, annál inkább az evolucionista megközelítés. Sokkal jobban szeretjük a tépelődő Széchenyi István grófot, aki megépítette nekünk a Lánchidat és elindította a gőzhajózást, mert kézzelfogható alkotásai máig felmutathatók. Kossuth életműve, az alkotása, a jobbágyfelszabadítás és a polgári Magyarország kiépítése ma már nem látszik. Felszínesen úgy tűnik, hogy csak jártatta a száját, szónokolt, és a végén el is futott az országból, a derék Széchenyi pedig beleőrült a magyarságféltésbe. Pedig inkább arról van szó, hogy nem ismerik eléggé Kossuth életművét, mert ne feledjük: a XIX. század legnagyobb hatású politikusa volt, aki 1832-től 1894-ig befolyásolta a magyar politikát, ami egészen páratlan – fejtette ki a történész.

Tehát a kommunisták által erőltetett kultusz emléke hathat legjobban a mai felfogásunkra, ám téves lenne azt gondolni, hogy ezt ők találták ki. Mi több: amikor Kossuth 1851-ben Angliában járt, többek között azt fejtegette az angoloknak, hogy egyetlenegy nagy bajuk van, mégpedig a munkásmozgalom, hiszen a politikustól távol álltak a kommunisztikus, szocialisztikus eszmék, ő magát liberális államférfinak tekintette.

A XIX. század végén litográfiája már „Ferenc Jóska” képével együtt csüngött a magyar háztartások falán. Kossuth a magyar álmot, a király pedig a magyar valóságot jelképezte, de a kettő együtt már megfért egymás mellett, hiszen a kiegyezés látható gazdasági eredményei is érzékelhetők voltak. Bár Kossuth ellenezte a kiegyezést. A fenti idézet híres Kasszandra-leveléből való, amelyben leírta, hogy az 1867-es kiegyezés Magyarország pusztulásához fog vezetni. A legtöbben azt hiszik, hogy ezzel Kossuth lényegében megjósolta Trianont, de az igazság ennél árnyaltabb.

– Kétségkívül bekövetkezett a Monarchia összeomlása, de az államalakulat ötven évig mégis fennállt. Ilyen hosszú ideig stabilan fennálló államrendszer nagyon kevés volt a magyar történelemben. Viszont fontos megjegyezni, hogy Kossuth nem az első világháborút látta előre, ő attól tartott, hogyha megerősödnek a Habsburgok pozíciói, akkor a német egység beleviszi az országot egy olyan háborúba, amelynek a Magyar Királyság felbomlása lesz a következménye. Az első világháború jóslata érvényességi határán túl volt – mondta Hermann Róbert történész Kossuth előrejelzéséről.

1852-ben Bostonban készült a dagerrotípia
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A történész szerint a Kossuth-kultusz okait két dologban kell keresni: először is az 1848-as jobbágyfelszabadításban, amit a társadalom nagyjából kilencven százalékát kitevő paraszti népesség elsősorban Kossuthnak tulajdonított, és jogosan, hiszen mindez a Kossuth-féle felirat és az áprilisi törvények eredménye volt. Az emberek ezért nagyon hálásak voltak neki, hiszen nemcsak polgári értelemben vett tulajdont kaptak, hanem polgári szabadságot is. Mindez pedig összekapcsolódott a nagy nemzeti vállalkozással is, a szabadságharccal.

– Volt egy magyar világ, ami utána jött, az sokkal rosszabb volt: megszállás, besorozások, betiltott Kossuth-bankók és megemelt adók. Ez a két emlék oly erős volt, hogy életben tartotta a kultuszát – fejtette ki Hermann Róbert.

A „Kossuth-várás” egyáltalán nem volt alaptalan egy ideig: 1859-ben a szárd–francia–osztrák háború időszakában, volt arra lehetőség, hogy III. Napóleon segítségével újra lehessen indítani a szabadságharcot. 1866-ban ez már csak illúzió volt, hiszen a poroszok nem akarták felbomlasztani a Habsburg Birodalmat. Hermann Róbert Kossuth Lajos legnagyobb politikai hibájának az 1850-es évek elején, a Giuseppe Mazzini hatására szervezett függetlenségi összeesküvéseket tartja, amelynek csak az önkényuralom brutalitásának fokozása lett az eredménye, és hazai áldozatainak számát növelte.

A legpozitívabb politikai döntésének pedig az 1848-as március 3-i felirati beszédét tartja, amely ügyes taktikai elem volt, hiszen azt követelte, hogy Ausztria egyéb népeinek is adjanak alkotmányosságot. Ez volt az, ami lényegében kirobbantotta a bécsi forradalmat és lehetővé tette a felirati javaslat keresztülvitelét, így az áprilisi törvények meghozatalát és elfogadtatását is.