Kossuth életműve nagy és láthatatlan

„Tudom, hogy a Cassandrák szerepe hálátlan szerep. De Te fontold meg, hogy Cassandrának igaza volt!” 125 éve hunyt el Kossuth Lajos államférfi, Magyarország kormányzója Torinóban.

1852-ben Bostonban készült a dagerrotípia Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

– Kétségkívül bekövetkezett a Monarchia összeomlása, de az államalakulat ötven évig mégis fennállt. Ilyen hosszú ideig stabilan fennálló államrendszer nagyon kevés volt a magyar történelemben. Viszont fontos megjegyezni, hogy Kossuth nem az első világháborút látta előre, ő attól tartott, hogyha megerősödnek a Habsburgok pozíciói, akkor a német egység beleviszi az országot egy olyan háborúba, amelynek a Magyar Királyság felbomlása lesz a következménye. Az első világháború jóslata érvényességi határán túl volt – mondta Hermann Róbert történész Kossuth előrejelzéséről.

1852-ben Bostonban készült a dagerrotípia
Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

A történész szerint a Kossuth-kultusz okait két dologban kell keresni: először is az 1848-as jobbágyfelszabadításban, amit a társadalom nagyjából kilencven százalékát kitevő paraszti népesség elsősorban Kossuthnak tulajdonított, és jogosan, hiszen mindez a Kossuth-féle felirat és az áprilisi törvények eredménye volt. Az emberek ezért nagyon hálásak voltak neki, hiszen nemcsak polgári értelemben vett tulajdont kaptak, hanem polgári szabadságot is. Mindez pedig összekapcsolódott a nagy nemzeti vállalkozással is, a szabadságharccal.

– Volt egy magyar világ, ami utána jött, az sokkal rosszabb volt: megszállás, besorozások, betiltott Kossuth-bankók és megemelt adók. Ez a két emlék oly erős volt, hogy életben tartotta a kultuszát – fejtette ki Hermann Róbert.

A „Kossuth-várás” egyáltalán nem volt alaptalan egy ideig: 1859-ben a szárd–francia–osztrák háború időszakában, volt arra lehetőség, hogy III. Napóleon segítségével újra lehessen indítani a szabadságharcot. 1866-ban ez már csak illúzió volt, hiszen a poroszok nem akarták felbomlasztani a Habsburg Birodalmat. Hermann Róbert Kossuth Lajos legnagyobb politikai hibájának az 1850-es évek elején, a Giuseppe Mazzini hatására szervezett függetlenségi összeesküvéseket tartja, amelynek csak az önkényuralom brutalitásának fokozása lett az eredménye, és hazai áldozatainak számát növelte.

A legpozitívabb politikai döntésének pedig az 1848-as március 3-i felirati beszédét tartja, amely ügyes taktikai elem volt, hiszen azt követelte, hogy Ausztria egyéb népeinek is adjanak alkotmányosságot. Ez volt az, ami lényegében kirobbantotta a bécsi forradalmat és lehetővé tette a felirati javaslat keresztülvitelét, így az áprilisi törvények meghozatalát és elfogadtatását is.