Az operaénekes arról is beszélt, hogy
egy szerep esetében a fejlődés nem pusztán hangilag, hanem lelkileg is fontos.
– Az élő előadásnak az adja az egyediségét, hogy mindig ugyanazt a lelki világot akarjuk megközelíteni, amit a figura megkíván, de egy hangsúlyban, egy frázisban, egy legatóban mindig van valami, amit a pillanat ad, ami a figura belső érzelemvilágát képes megmutatni, és ekkor általában megtörténik a csoda – mutatott rá, hozzátéve, hogy
ideális esetben a figurát már nem csupán az énekhang hozza létre, hanem a figura lelki világa hozza ki belőle azt a hangszínt, hangerőt és frázist, amit Verdi megírt.
Ha az ember folyamatosan érdeklődéssel fordul a szerep felé, különleges drámát, örömöt, árnyalatokat hozhat ki a karakterből. Hiszen a közönség is az érzelmekért ül be az operára.
A Nabucco főbb szerepeiben is világsztárokat láthatunk. Abigélt Boross Csilla szoprán alakítja, Zakariásként a magyar operajátszás elismert művésze, Palerdi András lép színre. Fenena alakját Elmina Hasan formálja meg lírai, de erőteljes hangon, míg Izmáelként Riccardo Gatto tenort láthatjuk, aki az olasz opera hagyományok méltó képviselőjeként rendkívüli átéléssel és érzékenységgel játssza a szerepet.
Kálmándy Mihály elmondta, hogy egy ilyen produkció a legnagyobb öröm forrása. Hiszen mindenki azt csinálja, amit tud, amit szeret. A szólistáktól kezdve a rendezőig mindenki egy irányba húz és a legszebbet, a legjobbat akarja önmagából kihozni.
Az új rendezésben látható Nabucco egy szimbolikus előadás is: a múlt és a jelen összefonódása, egy kiemelkedő művész pályájának megünneplése és egy örök érvényű üzenet, hogy a hit, a szabadság és az emberi méltóság mindig utat talál, még a legnagyobb elnyomásban is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!