Fölhívnám a nagyérdemű magyar közönség figyelmét arra, hogy két, egymástól különböző regény van: az angol eredeti és a magyar verzió. Papp Zoltán fordítása – vagy inkább átültetése – , amely ötven éve, 1969-ben jelent meg először, sziporkázó. Bölcsészi felelősségem teljes tudatában állítom, hogy a magyar változat ízesebb, szellemesebb, gazdagabb az angol eredetinél. Nem kell ezen meglepődni, köztudott, hogy Karinthy Frigyes Micimackója is übereli a Milne-ét.
Először nem akartam megnézni A 22-es csapdájából készült filmet, mert általában csalódást okoznak a megfilmesítések – főképp olyan könyvek esetében, melyeknek nyelvi íze is meghatározó. De kellemes meglepetésben volt részem. A film is kiváló, ennyi debilis arcot ritkán lát egy helyen az ember.
Valahányszor az emberiség (egy része) újabb abszurd, őrült ideológia rabjává válik, a remekmű ismét előtérbe kerül. Most épp a klímahisztéria korszakának kezdetén vagyunk. Olvassuk újra A 22-es csapdáját, és látni fogjuk: újra aktuális, ismét könyörtelen görbe tükröt tart elénk.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!