– Fel tudja idézni, pontosan mikor és hogyan kezdődött az éneklés iránti érdeklődése?
– Már kisgyermek koromtól kezdve nagyon szerettem énekelni. Fokozatosan fejlődött a hallásom is az évek során, így az általános iskola alsó tagozatában már részt vettem népdaléneklési versenyeken, illetve rengeteg szavalóversenyen. Aztán középiskolásként a IV. Országos Gregor József Énekversenyen III. díjat, majd a VI. Országos Szakközépiskolai Énekversenyen I. díjat nyertem. Valahogy mindig is vonzott a színpad.
– Ez azt jelenti, hogy a színészi pálya is érdekelte?
– Mielőtt jelentkeztem volna a Bartók Konziba, sokat gondolkodtam azon, hogy vajon inkább a színészi pályát kellene-e választanom. Kiskamaszként még vonzott a musicalek világa, lett volna lehetőségem arrafelé is elindulni. A végső elhatározásban Jelinek Gábor tanár úr segített, aki meghallgatott a Bartókban egy nyílt napon. Azonnal felajánlotta, hogy felkészít a felvételire, és ha sikerül, tanítani fog. A családunkban senki nem zenész, nem az anyatejjel szívtam magamba a klasszikus dallamokat, de a konziban végérvényesen beleszerettem ebbe a műfajba. És már nem tudnám elképzelni, hogy bármi mást csináljak.
– Idén végzett operaénekesként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Mesterei, Marton Éva és Meláth Andrea milyen útravalóval látták el?
– Rengeteget köszönhetek nekik, mert felkészítettek minden lehetséges módon arra, hogy önállóan el tudjam kezdeni építeni a pályámat. Marton Éva, aki a világ leghíresebb színpadain énekelt, sokat segített azzal is, hogy elmesélte az élményeit. És arra is felkészített, manapság mit várnak el ezek a színházak egy énekestől. Az egyetemi évek alatt nem csak technikailag, de lelkileg és emberileg is megerősítettek, amire nagyon nagy szükségem volt. Ezek a fontos értékek mindig velem lesznek a pályám során. Kimondhatatlanul hálás vagyok értük. És persze a továbbiakban is nagyon lényeges a kontroll, főleg fiatalon. Természetesen ebben is feltétlenül számíthatok rájuk.

Fotó: MVM Zrt.
– A most kapott Junior Prima Díjra miként tekint?