Az utolsó rész Budapesten játszódik, ennek kapcsán hangzott el a kérdés, hogy mit jelent az író számára a magyar főváros. – Nagyon szeretem Budapestet.
Bár nem vagyok pesti lány, mert ugye Dunaújvárosban születtem, de sokat jártam Budapesten, és most, hogy külföldi lettem, még többet jelent, hiszen amikor hazajövök, akkor, amikor leszállok a gépről, akkor tényleg érzem, hogy na, itthon vagyok a magyar földön, a magyar lány megérkezett
Rokonaim is élnek Budapesten, de ami az abszolút a kedvencem, azok a szobrok – áradozott fővárosunkról a világlátott író. – Milyen az élet Spanyolországban, és ehhez képest milyen mondjuk Budapesten, vagy milyennek érezted akkor, amikor hosszabb ideig itt éltél, és most a hazatérés örömén túl, mit látsz például, mit tapasztalsz? – érdeklődött a két, különböző kultúráról Viola Szandra.
– Azt tapasztalom, hogy itthon nálunk a kultúra szeretete az hatalmas. Ezt a spanyoloknál például én nem tapasztalom annyira, ők nem szeretnek annyira olvasni, nem járnak színházba, ők reggelizni járnak, meg ebédelni, meg vacsorázni, meg így a baráti társaságok összejönnek, de annyira nem a kultúra irányába.
És én azt szeretem a legjobban, amikor hazajövök, és az a célom, hogy mindig megnézzek valamilyen előadást, egy színházi előadást. És bármikor hazajövök, szinte alig van üres hely az előadásokon, és ez nekem mindig megdobogtatja a szívemet – mondta a szerző.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!