– Az Elfeledték magukat fülszövegében az áll, hogy napi nyolc órában gasztrovideókat nézel, hogy kell ezt elképzelni? – indította a beszélgetést a Magyar Nemzet Videa-csatornáján elérhető Poétikon című műsorában Viola Szandra.
„Ha kiszámolnánk azt, hogy mennyi időt töltünk munkaközben neten szörfölésekkel bizonyos videók közt, egészen magas szám jönne ki. Nekem ezek például short gasztrovideók szoktak lenni, amiben kedves ázsiai lányok sok olajban kirántanak különböző, furcsa lényeket. Skorpiót, adott esetben krokodilt vagy aligátort. Az utóbbiaktól nagyon-nagyon félek” – hangzott a válasz.
„Tényleg fontos számodra egy nemzet kultúrájában az evés szerepe?” – terelte a kultúratudomány irányba a beszélgetést Viola Szandra.
Igen, az evésen keresztül lehet megérteni egy népcsoportnak, kultúrának a történetét és sajátosságait. Például az egyik ilyen személyes kedvencem egy kazah nemzeti étel története. Az étel lóhúst és borjúhúst, zsírt, meg némi csilipaprikát és rizst tartalmaz. Az elkészített étel tetején pedig van egy birkafej. A birkafejnek az a története, hogy volt egy kazah nemzeti hős, akit ott, Közép-Ázsiában valamelyik király elfogott, és az volt a büntetése, hogy megetetik, viszont csak egyféle dolgot ehet. Azt választotta, hogy birkafejet fog enni, mert abban minden olyan fontos vitamin ott van, ami a teljes értékű táplálkozáshoz kell
– mutatott be egy szemléletes példát Sarnyai Benedek.
A hagyományok után a jelenkori problémákra terelődött a beszélgetés, például a kamera, a fényképezőgép és a technológia életünkben betöltött, fokozottabb jelenlétére.
„Nagyon fontosnak tartom a kötet utolsó novelláját, amelyben a főhős úgy jár, hogy a fényképezőgép ránő az arcára, a test és a gép összenő. Találtam egy 1949-ben írt Heidegger-tanulmányt, amelynek A technika kérdése a címe, és pont arról szól, hogy a tárgy és az ember hogyan fog összevonódni, és ez a személyiség fejlődését gátolni fogja. Neked mi a véleményed a gépek személyiségre gyakorolt hatásáról?” – érdeklődött a témáról Viola Szandra.
„Vannak dolgok, amik észrevétlenül a világunk részévé válnak és vannak, amik nem tudnak úgy a világunknak a részévé válni, hogy arra ne reflektáljunk folyamatosan. Ilyen például az idő, mert mindig oda kell érnünk valahova, tartunk attól, hogy lemaradunk valamiről” – fejtette ki a technológia és az idő állandó jelentével kapcsolatos nézeteit Sarnyai Benedek.
„Az Elfeledték magukat novellafüzér szereplőinek időhöz való viszonya is különleges. A polgármester, aki már ötven éve kilencvenéves, eladja az időt, az egyik ikonikus szereplő pedig rendszeresen az ablakok alatt énekel, így próbálja meg tudattalanul fenntartani az idő állandóságának látszatát. Hol található az az elképzelt település, amely a novellák színhelyéül szolgál? Hiszen csak Románia felől lehet bejutni, mert Magyarország felől van egy hatalmas tölgyfa, ami elkeríti és azt nem lehet megkerülni” – utalt a műsorvezető a novellafüzér különleges idő- és helykezelésére.
„Ha egy kis kétdimenziós térre ráállítunk egy háromdimenziósat, akkor jó kérdés, hogy a kétdimenziósak fognak-e minket érzékelni? Valószínűleg nem. Az egyik matematikus ismerősömtől hallottam, hogy négydimenziós lények úgy el tudnának végezni rajtunk egy szívműtétet, hogy nem vennénk észre a kezüket. És valahogy erre merőleges ez az ernyicsei világ egy adott ponton, amikor ráfordul arra a rá merőleges síkra” – fejtegette a szerző képzelt helyszínének tulajdonságait.
