– Már napi húsz perc olvasás is jelentősen csökkenti a stressz-szintet. Igaz ez a kijelentés akkor is, ha éppen egy izgalmas krimit vagy horrort olvasunk? – vezette fel a témát a Magyar Nemzet Videa-csatornáján megtekinthető műsorában Viola Szandra.
Az olvasás jótékony hatása abból adódik, hogy közben egy dologra fókuszál a figyelmünk és ez már egy olyan kikapcsolódás és pihenés az elmének, ami valóban, kimutatottan 70 százalékkal csökkenti a stressz-szintet – adott választ a kérdésre Ludvig Orsolya Stefanie.
– Az a nagyon nagy különbség a mai vizuális kultúra meg mondjuk az olvasás vagy a mesehallgatás között, hogy ezt el kell képzelni, használnod kell a képzelőerődet, alkotnod kell valamit a fejedben magadnak. Amikor filmet nézel, azt megmutatják neked, akkor eléd tolják, nem kell képzelned semmit. Ha nincs absztrakt gondolkodás, akkor nem találjuk fel a kereket. Tehát ez nem az emberek művészi érzékét, vagy a lelküknek az ápolását szolgálja elsősorban, hanem minden rétegében ott van az életnek – foglalta össze az olvasás lényegi funkcióit Ugron Zsolna.
Ezután Viola Szandra a Nincs egy férfi című kötet egy novellájának, az Ida hagyatékának egy mondatát idézte és saját, gyermekkori álmaikról faggatta a beszélgetés részvevőit.
– Nekem sokkal jobb életem van, mint amilyet kitaláltam magamnak gyerekkoromban. Csomó olyan dolog történt velem, ami eszembe nem jutott volna, hogy ezt megélhetem. Úgyhogy emlékszem néhány ábrándomra, hogy szerettem volna egy ideig régész lenni, aztán nem lettem régész, de mondjuk csináltam dokumentumfilmet régészekkel, királysír ásatásáról, szóval minden sokkal jobban valósult meg az életemben, mint ahogy ezt el tudtam képzelni gyerekkoromban – hangzott Ugron Zsolna válasza.
Az álmok nem kötelezően valóra is váltandóak, hanem előremozdítanak. A diákjaimnak szoktam azt mondani, amikor karriermentorálásban vagyunk, és ők képesek húszévesen azon aggódni, hogy Úristen, nem tudják, hogy mi lesz velük 40-50 évesen, hogy majd kiderül útközben! Szóval, azt szoktam nekik mondani, hogy azért kell egy cél, kell egy álom mindenféleképpen, hogy tudjuk, hogy merre lépkedünk
– fejtette ki a fiatalon megélt álmokkal kapcsolatos meglátásait Ludvig Orsolya Stefanie.
Ezután a könyvsikerek titkáról kérdezte a vendégeit Viola Szandra.
Ha valaki tudná, hogyan kell bestsellert írni, akkor nyilván lenne erre már egy algoritmus, ami csak és kizárólag bestseller regényeket ír. Nincs recept, mert még mindig kell az eredetiség, a bátorság, az érzelmek, a morál, egy csomó minden más, ami miatt nincs recept
– jegyezte meg Ugron Zsolna.
Szerinte nagyon sok a friss tehetség a pályán, amit az is jól bizonyít – hozta fel –, hogy a Libri Talent tehetséggondozó programjára mintegy 351 pályázat érkezett.
A beszélgetés végén a Poétikon vendégei arról is meséltek Viola Szandrának, hogyan hangolódnak az ünnepekre.
– A karácsony az egy extra vacsora ugyan, de nem vagyok hajlandó belehalni, nem vagyok hajlandó mindenfélét állandóan csinálni karácsony előtt. Tehát tényleg mindenki lelassul, nyugi van, ha ferde a fa, akkor ferde a fa. Engem ez tényleg nem érdekel, most dupla ünnep lesz, mert végre hosszabb ideig itthon lesz a nagyobbik gyerekem, aki külföldre jár egyetemre, úgyhogy nagyon várom. Tényleg azt mondom, hogy az összes külsőséget boldogan elengedem, tehát ha pizzát rendelünk, akkor pizzát rendelünk. Nekem az most már tényleg sokkal fontosabb, hogy ott ülünk csendben, meggyújtunk egy gyertyát, nyugi van, társasozunk, kaparós sorsjegyeket kapargatunk – mesélt a csend és a béke megélésének fontosságáról Ugron Zsolna.
– Én nem vagyok ilyen ügyes, mint a Zsolna, én általában bezuhanok a fa alá. Igyekszem megtartani a családi hagyományokat, én megcsinálom azt a bejglit, amit a nagymamám csinált – mesélt a családi hagyományokat őrző karácsonyukról Ludvig Orsolya Stefanie.
A teljes beszélgetés:
