Új fejlesztési hullám indul: még több esélyt kapnak a hátrányos helyzetű gyermekek és családok

A kormány átfogó fejlesztési programot indít a társadalmi felzárkózás erősítésére: új gyerekházak, bővülő tanodahálózat, képzések és ösztöndíjprogramok segítik a hátrányos helyzetű gyermekeket, fiatalokat és családokat – mondta el Sztojka Attila társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkár. A kabinet szerint a mostani fejlesztések szervesen illeszkednek a hosszú távú esélyteremtési stratégiába, amelynek célja, hogy Magyarországon minden gyermek valódi eséllyel indulhasson az életben.

Fotó: MTI/Soós Lajos

A felsőoktatásban szintén folytatjuk a roma fiatalok támogatását. A Roma Szakkollégiumi Hálózat fejlesztésére 1,6 milliárd forintot különítettünk el, amelynek keretében a szakkollégiumok egyenként 127 millió forint támogatásban részesülnek. A cél, hogy még magasabb színvonalon támogassuk a fiatalokat nyelvtanulási, tanulmányi, mentorálási, identitáserősítő és ösztöndíjprogramokon keresztül. A fejlesztés másik pillére az utánpótlás-nevelés: középiskolás diákok felkészítését segítjük az érettségire, a továbbtanulásra és a felsőoktatásba való bekerülésre.

A célunk, hogy tovább csökkentsük a szegénységben élők számát, emeljük az iskolai végzettségi szintet, és növeljük a foglalkoztatottságot. Magyarország vállalása, hogy 2030-ra elérje a 85 százalékos foglalkoztatási szintet, ami az egyik legmagasabb arány lenne egész Európában. Ez nemcsak cél, hanem reális lehetőség is, hiszen míg 2010-ben a munkanélküliség jelentett problémát, ma már munkaerőhiánnyal küzd a gazdaság.

A kormány ezért ösztönzi és támogatja azokat a beruházásokat, amelyek új munkahelyeket teremtenek és erősítik a magyar gazdaságot. Ugyanakkor számunkra az is kulcskérdés, hogy a hátrányos helyzetű emberek felkészültek legyenek ezekre a munkahelyekre. Ezért indítottunk új támogatási konstrukciókat és képzési programokat, amelyek segítik őket abban, hogy bekapcsolódjanak a munka világába, és hosszú távon biztos megélhetést teremthessenek maguknak és családjuknak.

Meggyőződésünk, hogy a munka, a tanulás és a felelősségvállalás hármasa jelenti a kitörés útját. A nemzeti kormány ebben a szellemben folytatja munkáját, hogy minden gyermek előtt ott lehessen a lehetőség, hogy a szegénység helyett a jövőt válassza.

– Milyen szempontok alapján választották ki a fejlesztésekben részt vevő településeket és intézményeket?

– Alapvető célunk, hogy ott segítsünk, ahol a legnagyobb a szükség. Ahol a nehézségek és a hátrányok jelen vannak, oda összpontosítjuk a figyelmet, az erőforrásokat és a fejlesztéseket. Ezért minden programunk és konstrukciónk úgy épül fel, hogy vagy kifejezetten a leghátrányosabb helyzetű térségeket célozza, vagy kizárólag számukra írunk ki pályázatokat. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert bár az elmúlt másfél évtizedben rengeteg intézkedést tettünk, még mindig szükséges a társadalomfejlesztési folyamatokat tovább erősíteni.

Célunk, hogy a középosztály minél szélesebb legyen, és Magyarországon bárhol éljen ember, bárhol szülessen gyermek, mindenki ugyanolyan életeséllyel rendelkezzen. Közel vagyunk ehhez az állapothoz, ha visszatekintünk a 2010 előtti évekre, amikor még a munkanélküliség, az eladósodottság és a fejletlen infrastruktúra határozta meg a mindennapokat. Akkoriban az emberek sok helyen el sem tudtak jutni egyik településről a másikra, mert egyszerűen nem volt autópálya, nem volt közlekedési lehetőség. Ma már ez adott.

Az infrastrukturális fejlesztések mellett mára a foglalkoztatás és a lakhatási feltételek is érezhetően javultak, ami azt mutatja, hogy az emberek életminősége is emelkedett. Mindezek ellenére továbbra is vannak olyan térségek, amelyekre külön figyelmet kell fordítani, hiszen az ország fejlettsége nem egységes.

Amikor a fejlesztési irányokat meghatározzuk, mindig figyelembe vesszük a társadalmi és gazdasági mutatókat: a foglalkoztatottsági szintet, a munkanélküliségi adatokat, az adóerőképességet és az iskolai végzettségi szinteket. Ezek alapján hoztuk létre a hátrányos helyzetű települések kategóriáját, mert pontosan ezek a mutatók mutatják meg, hol van szükség a leginkább beavatkozásra.

A cél tehát egyértelmű: ezeken a településeken kell elindítani azokat a változásokat, amelyek képesek pozitív irányú elmozdulást hozni – a foglalkoztatásban, az oktatásban, az életkörülményekben és a helyi közösségek megerősítésében.

Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

– Az EFOP Plusz programok egy része uniós társfinanszírozásból valósul meg. Mennyire tudja a magyar kormány garantálni a programok fenntarthatóságát, ha az uniós források kimerülnek?

– Az elmúlt időszakban már kiépítettük annak a rendszerét, amely a hátrányos helyzetű gyermekek és családok támogatását szolgálja. Jó példák erre a Biztos Kezdet Gyerekházak, a tanodák és a roma szakkollégiumok. Ezeknek az intézményeknek az alapjait még európai uniós forrásokból teremtettük meg, és mára a hazai költségvetés biztosítja működésük stabilitását. Jelenleg 180 tanoda és 177 Biztos Kezdet Gyerekház működik Magyarországon, állami finanszírozással.

Megalkottuk a szükséges szabályozói környezetet is, amely pontosan rögzíti, milyen feltételeknek kell megfelelniük azoknak, akik tanodát vagy Biztos Kezdet Gyerekházat szeretnének létrehozni, illetve működtetni. Ezek a jogszabályi és költségvetési alapok garantálják, hogy a korábbi európai uniós fejlesztések eredményei ne szűnjenek meg a projektzárás után, hanem beépüljenek a hazai rendszerbe, és hosszú távon is fenntarthatóak legyenek.

Természetesen nem minden fejlesztés igényel folyamatos állami finanszírozást. A lakhatási feltételek javítása például tipikusan olyan beavatkozás, amelyet elég egyszer megtenni: egy házat fel kell építeni, komfortossá kell tenni, és ha az ember képes lesz önállóan fenntartani azt, már nincs szükség további beavatkozásra.

Ezért a hosszú távú finanszírozást azoknál a területeknél kell biztosítani, ahol a társadalmi felzárkózás folyamatos jelenlétet és támogatást igényel – ahol a hátrányok kompenzálása nem egyszeri, hanem tartós folyamat. Ezek azok az eszközök és intézmények, amelyek valóban képesek megvalósítani az esélyteremtés célját.

– A közlemény szerint 45–50 új Biztos Kezdet Gyerekház jön létre. Milyen konkrét eredményeket várnak a programtól a gyermekek fejlődése és a szülők támogatása terén?

– A célunk összhangban áll a Magyar nemzeti társadalmi felzárkózási stratégiában megfogalmazott vállalásainkkal: Magyarországon minden gyermek megkapja a fejlődéshez szükséges esélyt már a legkorábbi életéveiben. Különös hangsúlyt helyezünk a 0–3 éves korosztályra, hiszen a kutatások is azt bizonyítják, hogy az első években kapott támogatás alapvetően meghatározza egy gyermek későbbi életútját.

Ennek érdekében újabb 45–50 Biztos Kezdet Gyerekház létrehozását tervezzük, amelyek révén további 400–500 kisgyermek részesülhet korai fejlesztésben. Így országosan már mintegy 3000 gyermek juthat napi szinten olyan szolgáltatásokhoz, amelyek nemcsak az óvodai, hanem a későbbi iskolai sikerességüket is megalapozzák. Minél korábban kezdjük meg a fejlesztést, annál biztosabb a fejlődés. Ez az esélyteremtés egyik legfontosabb alapelve.

Kiemelt figyelmet fordítunk arra is, hogy a szülők bevonásával történjen minden fejlesztés, hiszen a család az első és legfontosabb nevelési közeg. Ugyanakkor azok az intézmények sem maradnak támogatás nélkül, amelyek már bizonyították eredményességüket: 7,8 milliárd forintot biztosítunk számukra infrastrukturális fejlesztésekre és eszközbeszerzésre, míg az új tanodai pályázatok keretösszege 3,9 milliárd forint.

– Az új tanodai pályázatok 3,9 milliárd forintos keretösszeget kínálnak. Hogyan követik nyomon, hogy a tanodák valóban hozzájárulnak a lemorzsolódás csökkentéséhez?

– Szeptember elsejétől új jogszabályi rendelkezés lépett életbe, amely minden tanodát kötelez arra, hogy a középfokú oktatásban tanuló fiatalokat is bevonja és támogassa. Ezzel a módosítással azt kívántuk elérni, hogy a tanodák a jövőben még hatékonyabban járuljanak hozzá a korai iskolaelhagyás csökkentéséhez, és szerepük megerősödjön a fiatalok pályán tartásában. A jogszabályi garanciák most már egyértelműen rögzítik ezt az elvárást, így nemcsak az új, hanem a régóta működő tanodáknak is alkalmazkodniuk kell ehhez az irányhoz.

Meggyőződésünk, hogy ez a lépés hosszú távon érezhető eredményeket hoz, hiszen a tanodák kulcsszerepet játszanak abban, hogy a hátrányos helyzetű diákok ne veszítsék el a kapcsolatot az oktatási rendszerrel. Ugyanakkor tudjuk, hogy az iskolaelhagyás visszaszorítása nem csupán a tanodák feladata. Ez egy összetett, többszereplős folyamat, amelyben a köznevelési intézményeknek – különösen a középiskoláknak – is aktív szerepet kell vállalniuk.

Ebben a munkában komoly segítséget jelent a kormány által működtetett, nagymértékű ösztönző erejű ösztöndíjrendszer, amely már most is érezhető hatást gyakorol. Ennek köszönhetően a roma fiatalok körében a 20–24 éves korosztályban egyértelmű növekedés tapasztalható a középfokú iskolai végzettséget szerzők arányában. Európai összehasonlításban ma Magyarországon a legmagasabb ez az arány: a roma fiatalok 43 százaléka rendelkezik legalább középfokú végzettséggel.

Ez már a polgárosodás előszobája. Azok a fiatalok, akik eljutnak a középfokú végzettségig, nagy eséllyel a középosztályt fogják erősíteni. Ez nem vélemény, hanem tény, amelyet az Európai Bizottság alá tartozó Alapjogi Ügynökség (FRA) kutatása is megerősített.

– A közlemény említi az akadálymentesítést és játszóudvarok kialakítását. Ezek mennyiben segítik a gyermekek társadalmi integrációját?

– Minden olyan intézkedés, amely a közösségi élet megerősítését és az egyének fejlődését szolgálja, hozzájárul egy erősebb, egészségesebb társadalom építéséhez. A tanodák ebben kulcsszerepet töltenek be: nem pusztán tanórán kívüli foglalkozásokat és korrepetálásokat kínálnak, hanem közösségi élményt is. Ezek a terek segítenek abban, hogy a fiatalok tartalmasan töltsék el a szabadidejüket, és biztonságos, támogató környezetben fejlődjenek.

A mai fiatalokat komoly veszélyek érik a virtuális térben – a közösségi média és az online világ gyakran elszigeteli őket, miközben a kábítószer-használat is egyre nagyobb kockázatot jelent. Ezért van óriási jelentősége azoknak a közösségi helyszíneknek – mint a tanodák, ifjúsági központok vagy éppen a játszóterek –, ahol a gyerekek személyesen is találkozhatnak, beszélgethetnek egymással, és megtapasztalhatják a valódi közösségi együttlétet.

A személyes kapcsolatok, a mozgás és a közösségi élmény olyan alapvető fejlesztő hatással bír, amit a virtuális világ nem tud pótolni. A fizikai aktivitás a személyiségfejlődés, az idegrendszeri érés és az érzelmi stabilitás szempontjából is nélkülözhetetlen.

– Hogyan mérhető, hogy a közösségi szolgáltató terek valóban javítják a helyi lakosság életminőségét?

– Alapvetően két dolgot érdemes kiemelni. Az egyik, hogy mit mutatnak a társadalmi adatok, a másik pedig, hogy ezek mit jelentenek a mindennapokban. Az elmúlt tizenöt évben számottevő javulást tapasztalunk: nőtt a diplomások aránya, folyamatosan emelkedik a középfokú oktatásban tanulók és az érettségizettek száma. Ha csak a roma közösségeket nézzük, ezek az arányok tizenöt év alatt megduplázódtak. Ez önmagában is óriási eredmény, hiszen azt mutatja, hogy az esélyteremtő programok nemcsak elérnek az emberekhez, hanem valódi változást is hoznak.

A települések életminőségében is érzékelhető a javulás. Az iskolai végzettségi szint növekedése ugyanis kettős hatást fejt ki: egyrészt tudatosabb, értelmesebb életvezetést tesz lehetővé, másrészt növeli az emberek munkaerőpiaci esélyeit. Aki tanul, az dolgozni is tud, és aki dolgozik, az önálló, önfenntartó életet élhet – egy szabad, független országban, független emberként.

Ha a társadalmi mutatókat gazdasági szempontból vizsgáljuk, az is egyértelműen látszik, hogy egy ország versenyképessége azon is múlik, mennyire tudja bevonni állampolgárait a munkaerőpiacba, a gazdaság vérkeringésébe. Az igazi stabilitás és növekedés akkor valósul meg, ha minden társadalmi réteg képes hozzájárulni a közös teljesítményhez.

Minden forint, amit a hátrányos helyzetű emberek felemelkedésébe fektetünk, megtérül – nemcsak emberileg, hanem gazdaságilag is. Aki esélyt kap, az munkát vállal, fogyasztóvá válik, és ezzel újraéleszti a helyi gazdaságot. Láttuk, mi történt 2010 előtt: a boltok bezártak, a kocsmák száma nőtt, a falvak elnéptelenedtek. Ma ennek az ellenkezőjét látjuk. A Magyar falu programnak köszönhetően új üzletek nyílnak, és ami a legfontosabb: működnek. Ez annak a bizonyítéka, hogy van vásárlóerő, van gazdasági élet, és van jövő.

Az esélyteremtő programok tehát nem csupán szociálpolitikai eszközök, hanem a helyi közösségek megerősítésének motorjai is. Ahol az egyén képessége fejlődik, ott a közösség is gyarapodik.

Borítókép: Sztojka Attila társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkár (Fotó: MTI/Soós Lajos)