„Igazi belevaló utcagyerekek, vagány srácok voltunk” – mondta Piroch Gábor a gyerekkoráról. 12 évesen leugrott az Újpesti vasúti hídról egy napernyővel, barátaival átúszták a Dunát, egész nap biciklizett, hegyet mászott, focizott, kajakozott, cselgáncsozott. A csillaghegyi gyerekkor és a sport szeretete később sokat segített neki a kaszkadőrpályán.
Arra a kérdésre, hogy egy kaszkadőrnek a merészség vagy a megfontoltság a fontosabb a munkája során, azt válaszolta:
ez egy nagyon összetett dolog, nagyon sok kompetenciának kell megfelelni. Az, hogy bátor vagy, önmagában nem elég. A merészség túlmutat a bátorságon, mert vállalsz olyan akciót, aminek nem látod a végét, vagy nem látsz kiutat belőle. Igen, ki lehet mondani, hogy bátornak kell lenni, de ez igazából egy ösztönös dolog. És lehet, hogy azt a pluszt, ami bennem volt, bátorságnak vagy valami végtelen merészségnek lehet nevezni. Kétségtelen: olyan hajmeresztő dolgokat is csináltam, hogy ma már csak fogom a fejem.
Piroch Gábor – miközben számos hazai és nemzetközi filmes munkáját felidézte - arról is beszélt, hogy soha nem mondott nemet, bármilyen nehéz is volt a feladat.
Bármilyen kéréssel állt elém a producer vagy a kaszkadőrszakértő, azt mondtam: persze! – még akkor is, ha nem volt idő elpróbálni. De közben a belső hangom azt mondta: Úristen, ebből mi lesz? De egy forgatáson senkit sem érdekel, hogy megy oda a ló, hogy csúszik el a motorkerékpár, hogy áll fejre az autó – csak mindenki várja az akciót, várja, hogy megcsináld a feladatot, amit elvállaltál.
A kaszkadőrlegenda életének fordulópontjairól is beszélt, például arról, hogy az Egyesült Államoknak is hasonló elszántsággal vágott neki 1989-ben.
Eldöntöttem, hogy Amerikába megyek, de nem volt annyi pénzem, hogy három hónapra kint maradjak, viszont úgy gondoltam, kell ennyi idő, hogy talajt fogjak, és elrendezzem a dolgaimat – úgyhogy kértem kölcsön pénzt és egy sporttáskával kimentem…
A Svenk podcastban Piroch Gábor számos kulisszatitkot elárult, egyebek mellett a Kincsem című film egyik leglátványosabb és legveszélyesebb jelenetéről, amit ő talált ki és koreografált meg. A jelenetben a női főszereplő, Petrik Andrea – akinek egyébként itt férfi dublőre volt – leesik a lóról, ami maga után húzza, majd leszakad a nyereg és a ló átugorja a karámot.
Ez az úgynevezett kengyeles húzatás az egyik legveszélyesebb lovas feladat: Amerikában be is tiltották, sokáig nem lehetett csinálni, mert két ember meghalt még évtizedekkel ezelőtt. Szóval, nagyon veszélyes: elindul a ló, lehet látni a filmben, hogy milyen sebességgel… Ez egy nagyon bonyolult, összetett feladat volt, de nagyon jól sikerült, hála Istennek! Nagyon jól is néz ki a filmben!
Piroch Gábor az életműdíjról:
Az életműdíjról Piroch Gábor érzelmesen beszélt, azt mondta: nagyon jó érzés ezt itthon megkapni. Volt ugyan egy Oscar-jelölése kaszkadőrként a Szabadság, szerelemért, de a Magyar Filmakadémia életműdíja sokkal fontosabb számára.
Fantasztikus volt végig menni a vörös szőnyegen, mindenki ölelgetett Amerikában, a Paramount filmstúdióban, de ez más: itt itthon vagy! Álmomban nem gondoltam, hogy életműdíjat kapok. Mindig reméltem, hogy sikerül előre mennem a pályán, Hollywood kapuit is döngettem, oda is bejutottam, de az, hogy ezt a díjat itthon megkapom, az nekem egy nagyon nagy dolog. És persze nem csak nekem szól, hanem a szakmámnak és mindenkinek, aki segített – mert ez egy közös munka!
– fejtette ki a Svenk podcast első adásában Piroch Gábor.
A következő Svenk podcastban Makó Mari casting director, majd Koltai Lajos operatőr-rendező lesz Seres Gerda vendége a Magyar Filmakadémia idei életműdíjasai közül.
