„A Székelykő és Torockó látványa összetartozik. A szikla, az alatta húzódó fehér házak sora és az itt élők vendégszeretete együtt az erdélyi magyarság egyik legismertebb jelképe. A látogatóknak örökség, a torockóiaknak a mindennapi életük része.”
Egy közigazgatási átszervezés után a hegy és a házak ugyanott maradnának. Megváltozhatna viszont a közösség lelke és az, hogy mekkora beleszólása maradna a saját jövőjébe.
Mindemellett felhívta a figyelmet arra is, hogy az embereknek egyáltalán nem mindegy, hogy egy igazolásért három vagy harminc kilométert kell utazniuk, hogy jár-e oda távolsági busz, s hogy milyen szolgáltatások maradnak helyben, és ha a falujukban javításra szorul egy út, lesz-e, aki eléri, hogy pénz is jusson rá a közös költségvetésből? Mint hangoztatta, ezekre a kérdésekre még nem született megnyugtató válasz.
A Maszol.ro portál információi alapján Románia 14 megyéjében összesen 63 olyan közigazgatási egység van, amelynek lakossága nem haladja meg az 1500 főt, és ahol a magyarok aránya meghaladja az 5 százalékot.
Decentralizáció helyett központosítás
A közigazgatási átszervezés mögött meghúzódó pártpolitikai manőverek – legyen szó a román Szociáldemokrata Párt (PSD) elhibázott terveiről vagy a kormánypártok következetlen lépéseiről – világosan mutatják, hogy a decentralizáció jelszava mögött valójában centralizációs, azaz központosítási törekvések rejtőznek. Mint Csoma Botond képviselőházi frakcióvezető rámutatott: helyi népszavazás nélkül senki sem kényszeríthet rá a lakosságra olyan erőszakos egyesítéseket, amelyek megpecsételik a kistérségek sorsát.
