A gondolatnak teremtő ereje van

Tudatossá válni nem lehetetlen, komoly szellemi, lelki munkálkodás által sikerülhet – véli dr. Darnói Tibor.

Fotó: Mészáros Péter

Az átlagember ébren töltött idejének csupán egy-két százalékát éli meg valódi éberségben, vagyis testi, lelki, szellemi mivoltában tudatos lényként a jelen pillanatban. A fennmaradó időben, életünk tetemes hányadában az események valójában csak történnek velünk; a rögeszmékké vált szokások mentén a gyerekkorunk óta másolt viselkedésminták hatalmából, és a korszellem hatásaiból eredő reakcióinkat éljük. A dalai láma szerint „az ember úgy hal meg, hogy nem is élt igazán”. Jézus pedig azt mondta a kereszten: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Tudatossá válni azonban nem lehetetlen, komoly szellemi, lelki munkálkodás által sikerülhet – véli dr. Darnói Tibor, aki krónikus betegekkel foglalkozó holisztikus orvosként azt vallja, hogy a modern medicina nézeteivel ellentétben az emberi lényről nem lehet lehasítani a testet, és kizárólag azt kezelni, hanem test, lélek és szellem egységében kell gyógyítani.

Mint mondja, a krónikus betegség kialakulása is többek közt azt jelzi, hogy a beteg a maga lelki, szellemi szintjén nem talál megoldást egyes élethelyzeteire, így képtelen harmóniát teremteni magában, egy másik minőségbe lépve azonban meglelheti a megoldást.

Dr. Darnói Tibor
Fotó: Mészáros Péter

A gondolatnak teremtő ereje van – tartja a mondás, de ez igaz akkor is, ha a gondolat uralkodik rajtunk, és abban az esetben is, ha mi irányítjuk azt – teszi hozzá Darnói Tibor. Az ember az egyetlen olyan teremtmény a Földön, akinek szabad akaratából lehetősége van kiemelkedni a reakciókba ágyazott ösztönlét állapotából, és tudatos lénnyé válni. Ehhez megkerülhetetlenek az emelkedett szellemi tanítások, és egyes vallások tiszta esszenciái. A ma uralkodó poláris gondolkodásmód – amely egyben egy alá-fölé rendeltségi viszonyrendszer – csupán nagyon alacsony kollektív tudatminőségre nyit teret. Ugyanazok az ösztönlétbe ragadt gondolatminták – az anyagi javak, a hatalom és a dominancia – uralják és nyomasztják az emberiséget évezredek óta. Mindez szöges ellentétben áll a rábaközi tudók hagyatékaként fennmaradt ősi magyar bölcseletben foglaltakkal, amelynek alapja a duális világnézet, és ahogy nyelvünk szerkezete is megőrizte, a mellérendelő viszony.

A rábaközi tudók szellemi hagyatéka

A magyarok ősi, úgynevezett büün vallása, valamint annak hitvilága, a hozzá tartozó szellemiség, etika és erkölcsi tanítás nyolc-tízezer év tudását hordozza magában, amely a kereszténység megjelenését követően üldözötté vált. Az üldöztetések és az inkvizíció miatt a XIII. században a tudás hordozói úgy döntöttek, a büün tanítását el kell rejteni, és akkor szabad csak papírra vetni, mikor nagy bajban lesz a nemzet. Közel nyolcszáz éven keresztül egyfajta belső emigrációban szájról szája hagyományozták egymás között az arra érdemesek, végül a harmadik évezred küszöbén Máté Imre, aki maga is a hagyaték őrzője volt, úgy látta, eljött az idő; lejegyezte és Yotengrit címmel elérhetővé tette mindenki számára. Halála előtt pedig Darnói Tibort bízta meg a feladattal, hogy hivatalosan is képviselje és a maga tisztaságában továbbadja a bölcseletet.

Egy magyar ember számára megismerkedni a Yotengritben foglalt tanításokkal olyan, mintha saját lelkéből olvasná ki a sorokat; megérint, mert bennünk él. Ismerősnek hat, érezni, hogy nem idegen, mások által ránk erőltetett gondolatok gyűjteménye, hanem teljes mértékben a sajátunk, évezredek során kialakult és megerősödött, sallangoktól mentes, tiszta tudás és szellemiség, melynek gyújtópontjában az egy Isten áll, aki szeretettel fordul teremtett világa felé, nem bosszúálló, nem vár áldozatra, kiengesztelésre, és cselekedeteink alapján mér bennünket.

Megismerkedni a könyvekbe foglalt tanításokkal olyan, mintha saját lelkéből olvasná ki a sorokat az ember
Fotó: Zana Diána

A könyveket tanulmányozva egyértelművé válik, miért is nevezték a magyart a tudás népének, amely nem ura, hanem része volt a természetnek és duális világkép alapján gondolkodott, amelyet az egymás mellé rendeltség, az összefogás, a közös teremtés, a „jó szomszédság” elve alakított. Fontosnak tartotta a közösséget, de az egyént nem rendelte alá annak, szellemiségének fő alkotóeleme a szeretet, az egyenlőség, a szabadság – amíg az más ember szabadságát nem sérti –, a becsület, az igazságosság, a testvériség (andaság) és a bölcsesség volt. Mindenki a saját maga legjobb tudását tette hozzá a világhoz, amelyben nő és férfi egyenrangúak, és feladatuk Isten teremtő munkájának folytatása.

A szeretet vallása

Az Arvisurák szerint a legrégebbi időkre visszamenően, az egyistenhitű szeretetvallást gyakorlókat nevezték magyaroknak. A büün fő tanításainak egyike úgy szól, hogy „szeress mindenek fölött, a szeretet minden jó eredete”. Vagy idézhetnénk azt is, amely szerint „nem a szisztéma mérvadó, amelybe életünket rendezzük, hanem a lélek tisztasága”, s ha az emberiség ezt képes volna megérteni, nem lennének hitbeli ellentétek, vallásháborúk. Ugyanakkor más hatalmi törekvéseket sem támogatott a büün szellemisége, ezért is lehetett útban, ahogyan Jézus Krisztus is. Egy másik tétel kimondja, hogy „a vallás nem lehet kengyeltartója, kiszolgálója a mindenkori hatalomnak, hanem a féken tartója kell, hogy legyen”.

A Yotengrit szerint „a táltos megáll három nádszálon; a szeretet, az igazság és a bölcsesség pillérein”. Darnói Tibor úgy véli, ha életünk minden cselekedetét ez a három minőség hatná át, az egyén, a család és a társadalom szintjén is rend kerekedhetne, hiszen a szeretet és a béke olyan tudatminőség, mely azt eredményezi, hogy többé nem akarunk harcolni és ártani másoknak, nem egymás ellen, hanem összefogva, együtt akarunk élni a többiekkel. – Az olvasásélményt azonban csak az igazi megtapasztalás tudja valósággá tenni. Egészen addig csupán elméleti tudásról beszélhetünk, amíg azt nem égetjük át saját lényünkön – fogalmaz Darnói Tibor, aki nemcsak megéli, ápolja és átadja az ősi szellemiséget, de holisztikus látásmóddal a jelenkor nehézségeire, a modern kor kihívásaira alkalmazva képviseli orvosi munkájában is, együttesen gyógyítva testet, lelket és szellemet.

A Yotengritben foglalt gyógyításra vonatkozó tanítások között olvasható, hogy a „fene melegágya a megroggyant lélek”. Fenének a rákos megbetegedést nevezték a régiek, akik tudták, hogy a lelki problémák előbb-utóbb fizikai elváltozásokban jelentkeznek, ezért a test, lélek, szellem hármas egységét szem előtt tartva kezeltek. A modern medicina a krónikus betegségek gyógyításában többnyire nem rendelkezik valódi gyógyulást hozó módszerekkel, eszközökkel, inkább egyfajta tűzoltást, tünetkezelést végez. Darnói Tibortól azonban megtudtuk, hogy akár a krónikus betegségeket előidéző és fenntartó folyamatok is megszüntethetők, ha az életünkben képesek vagyunk megtenni azokat a változtatásokat, amelyek a fizikai testünket, lényünket más hatások alá helyezik, és a külső ok, bűnbak keresése helyett megtaláljuk mindazokat az okokat, melyek eredője kibillentette a szervezetet az egyensúlyából. Mindenki képes lehet saját magát meggyógyítani, a különböző szakmák képviselői pedig segíthetnek ebben a folyamatban. Mindenkinek másképp hozza az élet azokat az eseményeket és helyzeteket, amelyek lehetőséget kínálnak arra, hogy megtegyük a lépéseket a változás irányába. Sok ilyen alkalom nyílik az életünkben, az más kérdés, hány mellett megyünk el úgy, hogy nem lépünk át a kapun.

Eljutni egy másik minőségbe

Darnói Tibor esetében a szellemi tanításokkal való foglalkozás talaján érett be a holisztikus orvoslás rendszere, gyakorlata is. Ekkor érezte úgy, hogy hazatalált, megértésekre jutott olyan összefüggéseket illetően, amelyeket azelőtt nem látott tisztán. – Volt egy izgalmas felismerésem, mégpedig, hogy a különböző vallások és tanítások magva, tiszta esszenciája ugyanaz, történelmünk során a nagy tanítók és mesterek mind ugyanarról beszéltek. Elég összehasonlítanunk az ő tanításaikat a jelenlegi világban uralkodó káosszal, és egyértelművé válik, hogy nekik volt igazuk. Miért gondoljuk, hogy mi jobban értjük a világ működését, mint ők? – teszi fel a kérdést.

Szinte minden, ami szerint ma élni kényszerülünk, idegen a magyar néplélektől. Nincs közös eszme, amely összefog, kizárólag érdekszövetségek léteznek, az értéket a világi javak jelentik, alá-fölé rendeltségi viszonyok nyomorítanak, és eszerint kényszerülünk gondolkodni is, de amennyiben bekövetkezik a tudatváltás, és eljutunk a mellérendelő tudatminőségbe, a magyar nyelvben is megmutatkozó gondolkodásmódunk helyére kerülhet, kizökkent világunk egyensúlyba juthat, és a magyar identitás is helyreállhat. Ahhoz azonban, hogy ez bekövetkezzen, mindenkinek először belül, saját magában szükséges rendet tennie, ahogy a Yotengrit írja: „gyalulkodnunk és csiszolódnunk” kell, mert hosszú út vezet „hasunk mélyétől szívünk közepéig”, vagyis az ösztönléttől a minőségi, tudatos életig. De minél többen lépnek rá egyénileg a tudatváltozás útjára, annál előbb megvalósulhat ez a közösség szintjén is.