Ahogy Cey-Bert Róbert Gyula történelmi regényeinek általában, az Atatürk magyarjainak is üzenete van a jelenkori magyarságnak, ami – a szerző elmondása szerint – nem más, mint a török példán át bemutatott nemzeti összefogás szükségessége, amely segíthet a magyarságnak lelki értelemben is túljutni a trianoni traumán.
Cey-Bert Róbert Gyula értékrendjét az Isten, a haza és a szabadság határozza meg, és írói munkásságának is ez a hármas elv adja vezérfonalát. Regényeiben a magyar történelem legnagyobb győzelmeit és hőstetteit eleveníti fel a hunok, valamint a honalapítás korától kezdődően, a végvári időkön keresztül egészen az 1956-os eseményekig. A magyar ősvallásról, tradíciókról, étkezési szokásokról, ősi jelképekről szóló esszéköteteit az Ujguriában, Tibetben és Mongóliában végzett őstörténeti, valamint a Burmában, Laoszban, Thaiföldön, Kínában és Japánban folytatott vallástörténeti kutatásai alapozták meg. Ahhoz, hogy Atilla király udvarának vagy éppen Koppány somogyországi uradalmának hangulatát átadhassa, szükségesnek érezte, hogy ő maga is átélje azt a testi, lelki és szellemi szabadságot, amely elődeink életét meghatározta, ezért Belső-Mongóliában jurtában lakott, a sztyeppén lovon vágtázott, de még sólyommal is vadászott. Ugyanakkor hónapokig élt a burmai őserdőben a karenni néppel, amely azóta is saját szabadságharcát vívja, hogy megőrizhesse önállóságát, hagyományait és szokásait.
Cey-Bert Róbert Gyula a karennikhez vonul vissza minden alkalommal, amikor új regényen dolgozik. Itt született meg az idei év első hónapjaiban Szabadság trilógiájának harmadik, befejező kötete, az Atatürk magyarjai című regény kézirata is. A fikciós elemekkel kiegészített, de valós történelmi dokumentumokon alapuló történet a Musztafa Kemal tábornok által vezetett török függetlenségi háborút mutatja be, annak is magyar vonatkozású szegmensét. A könyv a Székely Hadosztály tragikus történetének lélekerősítő befejezése, akik azután sem adják fel a harcot, hogy nem sikerül megvédeniük Erdélyt a román csapatok ellen, és 1919 végén Magyarországról Törökországba érkeznek, ahol visszavágnak az ellenségnek, vitézül harcolnak tovább, s végül részesei lesznek a nyugati nagyhatalmak elleni diadalmas győzelemnek, s egyben a XX. század legelképzelhetetlenebb eseményének megvalósulásának.
Az I. világháború után az Antant nagyhatalmak – ahogy Trianonban a magyarokra – Törökországra is ráerőszakoltak egy békediktátumot, leszerelték és feloszlatták a hadsereget, és az ország nagy része idegen megszállás alá került. A szultán által elfogadott, Sevrès-ben aláírt békeparancs értelmében a veszteség Anatólia több mint hetven százalékát tette ki. A Belső-Anatóliába visszavonult Musztafa Kemal tábornok, a későbbi Atatürk azonban elkezdte szervezni az ellenállást, tiszttársaival harcba szólította a törököket, és támadást indított a megszállók ellen, akiket négy évig tartó háborút követően, végül sikerült kiverniük az országból. A diktátumot megsemmisítették és biztosították Törökország függetlenségét.
Regényes életút
Cey-Bert Róbert Gyula tizennyolc éves korában – az ’56-os eseményekben való szerepvállalása okán – emigrációba kényszerült. Tanulmányait Ausztriában és Genfben végezte, doktori disszertációját pedig a párizsi Sorbonne-on írta. Nevéhez fűződik a genfi Motivációs és Kommunikációs Kutatóintézetet létrehozása, de távol-keleti tartózkodása során, Bangkokban gasztronómiai kutatóintézetet is alapított, valamint luxusszállodák és repülőtársaságok tanácsadójaként dolgozott. Később a Gasztronómiai Világtanács főtitkárává, Mexikóban pedig a Gasztronómiai Világszövetség elnökévé választották. Szakmai sikerei ellenére, mégis úgy döntött, hazatér, hogy az írásnak szentelje minden idejét.
