Az alázat szakmai elvárás is

Bodrogi Gyulának valóságos ünnepsorozat volt az elmúlt hét, ugyanis a Kossuth-díjas művészt, a Nemzet Színészét 85. születésnapján több helyen is köszöntötték. A József Attila Színházban, ahol pályája kezdődött, meghitt hangulatban méltatták egykori kollégái és barátai, és felidézték a kultúrházból színházzá átalakított teát­rum kezdeti éveit is.

Nemcsák Károly igazgató és a társulat kürtökkel fogadta a vadászatot kedvelő színészt Fotó: Mirkó István

A Nemzeti Színház telt házas gálával köszöntötte társulatának tagját, a 85 éves Bodrogi Gyulát, a színházi szakma sok jeles tagjának jelenlétében. A színész termékeny pályája első periódusát meghatározó József Attila Színház társulata pedig a múlt csütörtökön, több felvonásban köszöntötte egykori tagját. A meghitt együttléttétet Bodrogi mindig közvetlen, nyitott fellépése tette feledhetetlenné. A délelőtti sajtónyilvános találkozón Újréti László, Galambos Erzsi, Szabó Éva, Láng József és Bodrogi Gyula felesége, Voith Ági méltatták pályatársukat, aki nemcsak tehetségével és felkészültségével, de vidám, közösségépítő személyiségével is támogatta az egykori társulatot.

Bodrogi Gyula igazi ikonokkal, színházteremtő egyéniségekkel dolgozhatott együtt 1958-tól a kultúrházból önálló teátrummá alakított József Attila Színházban. A színész lapunk érdeklődésére felidézte: akkoriban az épület belseje inkább a kultúrház jegyeit viselte magán: – Tulajdonképpen büntetés volt a forradalom után Darvas Ivánnak és Sinkovits Imrének, hogy az 1956-os szerepvállalásuk miatt ebbe a „kieső” színházba helyezték át őket. Én valamiféle üdvöske voltam az igazgató, Fodor Imre szemében. Nagyon jó éveket és sikereket éltem meg közel huszonöt évig ebben a színházban.

A Nemzet Színésze kitért arra is, hogy a műfajiság általában csak a közönségnek számít. Neki éppen annyira fontos szórakoztató darabot előadni, mint drámait, vagy éppen a Süsü, a sárkányt szinkronizálni, melynek kirobbanó sikere ugyanolyan megjósolhatatlan volt, mint bármely más színdarabé.

Bodroginak az alaptermészetéből fakad az a fajta partnerség, amelyért egykori kollégái is méltatták. Szavai szerint az, aki erőszakosan vagy irigységgel közelít pályatársaihoz, soha nem lesz képes teret engedni a tehetségeknek: „Az alázat nemcsak szakmai elvárás, de alapkövetelmény a partneremmel szemben is.”

Nemcsák Károly igazgató és a társulat kürtökkel fogadta a vadászatot kedvelő színészt
Fotó: Mirkó István

Voith Ági Jászai Mari-díjas színművésznő köszöntőjében hangsúlyozta: nem ismer jobb partnert Bodrogi Gyulánál, hiszen tőle tanulta meg, hogyan kell egymást támogatni a színpadon. A művésznő elmondta, hogy meglepődött, amikor friss diplomásként, a hatvanas évek derekán a József Attila Színházhoz szerződtették, és kissé viszolygott az akkor kiet­len angyalföldi környezettől, mely csupa MÉH-teleppel nézett szembe. Bár drámai színésznőnek készült, a repertoáron a népszínházra jellemző könnyed, szórakoztatást ígérő darabok várták.

– Elsírtam magam az első szerepem kiosztásakor: A kaktusz virágában az 55 éves Stephanie-t kellett alakítanom. Óriási siker lett a darab. Ettől kezdve Bodrogi Gyulával tizennyolc évig álltam együtt különféle szerepekben a színpadon. Mondhatom, hogy ő nevelt fel mint színésznőt – emlékezett vissza Voith Ági.

Bodrogi Gyulát, a vadászat szerelmesét kürtökkel fogadták este a teátrum előtt, majd a Mici néni két élete című vígjátékban Esztergályos Cecília partnereként lépett színpadra, benne az örökbecsű, Van a Bajza utca sarkán egy kis palota… kezdetű dallal kápráztatta el a közönségét.