Az erő most már mindig velünk lesz

Van egy nemzedék, amelyik úgy nőtt föl, hogy tudta, háború van a mozikban. A csillagok háborúja. Több mint négy évtizeden át tartott, most befejeződött.

Köln, 2019. december 18. Rohamosztagos jelmezbe öltözött rajongók várják a Csillagok háborúja: Skywalker kora (Star Wars: Episode IX - The Rise of Skywalker) címû film elsõ vetítését Kölnben 2019. december 17-én. MTI/EPA/Thomas Banneyer Fotó: Thomas Banneyer

Van egy nemzedék, amelyik úgy nőtt föl, hogy tudta, háború van a mozikban. A csillagok háborúja. Több mint négy évtizeden át tartott, most befejeződött. Van egy nemzedék, amelyik hitt abban, hogy a végvári vitézek megvédik a csillagrendszer normálisan gondolkodó lakóit a birodalom eszement ötleteitől. Ez a nemzedék gyerekként jedi akart lenni. Méghozzá azért, mert a jediknek volt vallása és hite, legfőbb értéknek tartották a családot, tisztelték tanáraikat, mestereiket, megbíztak a közösség erejében, és soha nem hagyták cserben a barátaikat. Épp ezért velük volt az erő. Ez a nemzedék most már a saját gyerekeinek adja át ezeket az értékeket, és mondja a játszótéren, hogy „tedd vagy ne tedd, de soha ne próbáld”, vagy mikor megkérdezi a kölyök, hogy mi az az erő, ami átjár mindent, akkor nem titkolja el a választ: Isten. Ennek a nemzedéknek a mai estén, amikor fölnéz az égre és látja a csillagokat mosolyába nem kevés aggodalom keveredik, és azt gondolja: csak J. J. Abrams el ne rontsa befejezést.

Jó hírem van. Nem rontotta el. A Skywalker kora méltó lezárása a négy évtizede tartó, sokszor hullámzó színvonalú történetnek. A film rendezője, J. J. Abrams szerencsére pontosan tudta, hogy mire kell odafigyelnie. Arra, hogy mit akar a néző, aki évtizedek óta kitart a csillagok közt játszódó filmje mellett. A néző ugyanis kitartott jóban és rosszban. Mert sok rossz rész is készült. A néző tehát fordulatokban gazdag kalandokra vágyott, viszont akarta látni kedvenc szereplőit, és fontos értékeket közvetítő igazságok frappáns megfogalmazását is várta, mert ezért szerette a Star Warst. A jó hír tehát az, hogy mindezt megkapják mindazok, akik kitartottak jóban és rosszban a Csillagok háborúja mellett.

Már jó ideje úgy érezhette a moziba járó – és nemcsak a magyar – közönség, hogy nem készülnek meglepő fordulatokban gazdag filmek. A Skywalker kora viszont minden képzeletünket felülmúlja. A történet olyan meglepetéseket tartalmaz, amiket még véletlenül se tud a néző kitalálni. Ilyen egyébként a film fő kérdése is: kik a szülei Reynek. A Csillagok háborúja ugyanis a kezdetek kezdetétől egy családregényként is nézhető, amelyben izgulhatunk, hogy megtudjuk ki Luke Skywalker testvére vagy éppen az apja.

A Skywalker-saga befejező része abban is jeleskedik, hogy felvonultat minden szereplőt, akit az elmúlt nyolc rész során megszerettek a nézők. Nemcsak Leila hercegnő és Luke Skywalker, no meg persze Han Solo mond a filmben kulcsmondatokat, hanem C-3PO vagy R2-D2 is. Úgy látszik J. J. Abrams megértette, hogy mért szeretik a Csillagok háborúját a nézők. Arról már nem is beszélve, hogy a 250 éves Chewbaccát ebben a részben még akkor is kiszabadítják az első rend fogságából, ha ebbe a kis kalandba majdnem belepusztul mindenki. Mert barátot nem hagyunk cserben. Még akkor sem, ha az a barát óriási szőrös majomnak néz ki, és az élet megpróbáltatásait egy kissé hisztérikus módon, magas, nyivákolós hang kíséretében kommentálja a legrosszabb pillanatokban.

Arról is kell beszélni, hogy a Skywalker kora igazán látványosra sikeredett, ráadásul éppen megfelelő mennyiségű lézerkard párbajt kapnak a nézők, akik eddig ezen a téren nem voltak elkényeztetve. És ha már a mindent átható erőhöz is eljutottunk, akkor az is a forgatókönyvírókat dicséri, hogy Raynek ebből az erőből aztán annyi jutott, ami végre elegendő ahhoz, hogy tisztességgel és nem is egy, hanem mindjárt két lézerkarddal kiálljon a legeslegfőbb gonosz ellen. Aki a háttérből irányít. A forgatókönyvírók ugyanis a fejükbe vették, hogy igazán méltó párbajban rendezik le ezt az évtizedek óta tartó háborút. Legalábbis egy időre. Jó lenne ugyanis azt hinni, hogy egyensúly lett végre az erőben. A filmnek ugyanis a két kulcsmondata így hangzik. „Én vagyok az összes Sith.” „Én pedig az összes Jedi.” Az igazán jelentős mesékhez illő ütközet kulcsmondatait minden gyermek idézni fogja, amikor a kiskatonáival újra és újra eljátssza. De az élet nehéz pillanataiban valószínűleg a Csillagok háborúján felnőtt nemzedéknek is eszébe fog jutni, hogy az erő velünk van. Nagyszüleink, dédszüleink, tanítóink, a nemzetek nagyjai, mind bennünk élnek. Mesénknél maradva: az összes jedi. És persze az erő, az isteni szeretet, mely átjár mindent. A Csillagok háborújának kilenc részes sorozata megtanított tehát arra, hogy mit kell tenni azért, hogy az erő velünk legyen. Mert végvári vitézekre, akiknek nemcsak az esze, de még a szíve is a helyén van, az egész emberiség története során mindig szükség volt, amikor hódító birodalmakkal kellett szembenézni.