Az otthon dolgozás nem tudományos megközelítése

A tárcaíró azt tapasztalja, hogy az emberek olyan természetesnek veszik azt, hogy otthon dolgoznak, mintha mindig is így lett volna.

2021. 02. 16. 7:00
null
Otthoni_Munkavágzés. 20200323 Budapest Foto Bach Máte Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tárcaíró már a sokadik tanulmányt olvassa azzal kapcsolatban, mik az otthon dolgozás előnyei és hátrányai. Sokan home office-nak hívják, amit a tárcaíró nem tart jónak, mert magyarul is lehet mondani. A tárcaíró tudományosan nem igazán tudja megközelíteni a kérdéskört, de azt tapasztalja, hogy az emberek, legalábbis akiket a saját környezetében lát, olyan természetesnek veszik azt, hogy otthon dolgoznak, mintha mindig is így lett volna. Nem arról van szó, hogy nem szerettek munkába járni, kollégákkal beszélgetni, együtt ebédelni, hanem arról, hogy ezt az új helyzetet se élik meg természetellenesnek azok, akik otthon dolgoznak. A tárcaíró megfigyelte, hogy mindenki temérdek előnyről számol be. Az egyik legfontosabb, hogy nem megy el az idő (és leginkább energia) az utazással. Miután az emberek lezuhanyoztak, öltözködtek, reggeliztek, macskát etettek, gyereket iskolába, kutyát sétálni vittek, megisznak még egy kávét vagy egy zöldteát, és egyszerűen elkezdenek dolgozni.

Az otthon dolgozás nem azt jelenti, hogy az ember kibújik a munka alól
Fotó: Bach Máté

A tárcaíró a környezetében még nem hallott olyat, hogy valaki kibújna a munka alól csak azért, mert otthon dolgozik. Sokan beszámolnak arról, hogy az otthoni munka közben be lehet rakni egy mosást, el lehet indítani a húsleves hosszú főzését a gázon vagy a munkaszünetekben mozgás gyanánt akár még egy-egy szobát is ki lehet takarítani. A tárcaíró azt tapasztalja a környezeté­ben, hogy az otthon dolgozással az embereknek több szabadidejük lett. Ezt az időt sokan azzal töltik, hogy telefonon beszélgetnek. Barátokkal, kollégákkal. A tárcaíró azt gondolja, hogy aki így tesz, az valószínűleg a lehető legjobbat teszi magával és környezetével. Mert nem szűnnek meg az emberi kapcsolatai, nem idegenedik el a munkatársaitól, barátaitól. Sőt a tárcaíró szerint az a legjobb, ha folyamatosan tartja valaki a kapcsolatot például a kollégái­val, akár egy rövid poén vagy vicc miatt is megcsörgetik egymást (és az élőszó mindig jobb, mint az „egymásra írás”), mert ha nem otthon dolgoznának, akkor is elhangoznának az életet színesítő vidám mondatok.

Jól teszi azt is az otthon dolgozó, de még az is, aki nem otthon dolgozik, ha kevesebbet néz televíziót. Egyre nagyobb divat lett venni néhány jegyet egy-egy online komolyzenei koncertre vagy egy színházi előadásra. Ezt is televízión nézi végül az ember, számítógépét a tévé képernyőjéhez csatlakoztatva, de ez a polgári kultúráról szól, az előadás utáni otthoni beszélgetésről, nem pedig egy sematikus, buta sorozat következő részéről, ami egyébként ugyanolyan, mint az előző rész volt, ez ugyanis a sorozatok és a gyorséttermek lényege: ne érje meglepetés a fogyasztót. Pedig a meglepetéstől lesz izgalmas az élet. Brutális adat, hogy tavaly a teljes népesség átlagosan 4 óra 55 percet töltött a tévékészülék előtt naponta, tizenhat perccel többet, mint az előző évben. A tárcaíró nem azon akadt ki, hogy naponta tizenhat perccel többet néznek átlagosan az emberek tévét, hanem azon, hogy csaknem öt órát. Vajon ebből mennyi lehet az igazán pihentető, lélekemelő vagy gondolkodásra késztető igényes műsor?

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.