Csoda a magyarpolányi kálváriadomb környékén

— Az igazi passiójátékokat közösségek játsszák – mondta lapunknak Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgató-rendezője, aki a mai formájában vitte színre a magyarpolányi passiót. Mi kell ahhoz, hogy egy közösség minőségi módon adja elő Krisztus szenvedéstörténetét? Magyarpolányban mindez nemsokára kiderül.

Tanácskozás a tavalyi előadás előtt: az összes szerepet helyi, polgári foglalkozású emberek játsszák Fotó: Havran Zoltán

Szent Péter nyugdíjba vonult. De már megtalálták az utódját. Az új Szent Péternek elődje nagy műgonddal és figyelemmel adta át negyedszázados tapasztalatát.

Magyarpolány, a Veszprém megyei kis sváb zsáktelepülés arról nevezetes, hogy lakosai évente egyszer bibliai szereplők bőrébe bújnak, így a helyi pékből Júdás, a helyi tanárból pedig akár Poncius Pilátus is válhat, ugyanis a passiót minden évben amatőr színészekkel adják elő.

A szerepeket még örökölni is lehet, így sokszor a családban vagy a rokonságban maradnak, hiszen azokhoz a személyekhez is kötődtek, akik eljátszották őket.

– Az a fajta identitás, ami a mai, európai közgondolkodásból egyre inkább hiányzik, lényegében úgy testesül meg a magyarpolányi passióban, hogy kézzelfoghatók a gyümölcsei. A saját kultúráját átérezni képes, a saját hitéhez kötődő közösség cselekvően hajt végre egy ilyen hőstettet, és nagyszerű dolog látni, hogy a helyi pék a helyi tanárral vagy vállalkozóval összefogva színvonalas művészeti produktumot hoz létre. Így erősödnek meg az identitásukban és hát nem utolsósorban hirdetik azt a jó hírt, amit Jézus Krisztus ránk hagyományozott – mondta Pataki András (képünkön) rendező, aki megteremtette az előadás mai formáját, és minden évben figyeli az előkészületeket.

A rendező hosszan beszélt nekünk a magyarpolányiak lelkesedéséről, hiszen ezzel visszatérnek ahhoz az ősi hagyományhoz, amiből eleve létrejött a passiójáték.

Az európai kultúra színházi újraéledése másodszor a passiójátékkal történt meg: a Biblia bizonyos jeleneteit először egyházi személyek játszották el a templomban, majd több jelenettel a templom falain kívülre került, a templom mellől pedig a piactérre, ahol már civilek kezdték játszani a szerepeket.

Tanácskozás a tavalyi előadás előtt: az összes szerepet helyi, polgári foglalkozású emberek játsszák
Fotó: Havran Zoltán

A magyarpolányi kálváriadomb körül százötven szereplő fog felvonulni: maguk a szereplők, a nyolcvanfős kórus és a zenészek is.

– Passiót játszani elsősorban így kellene, közösségek által. És ez egy lelkes közösség professzionális munkája, amelyben összesen másfél százan vesznek részt. Ez azért érdekes, mert a magyarpolányiak megmutatják saját értékeiket, a falu lakosai egészen minőségi módon sajátították el és folytatták ezt a hagyományt. A német közösséghez eleve közel áll a passió hagyománya, a középkortól eredeztethető ez a fajta érzékenysége egyes német településeknek. A passiójátszás mindig is közösségi tett volt, bizonyos közösségek évtizedekig játszották azonos szereposztással a szerepeket – fejtette ki a rendező.

Jézus szerepét korábban egy hivatásos színész – Horváth Andor – játszotta, idén viszont Krisztust is egy amatőr színész alakítja. Pataki András elmondta, hogy soha nem tett minőségi jelzős különbséget alkotó és alkotó között, csak a teljesítményük alapján szokta megítélni a személyeket.

– Senki nem született profinak, ahhoz, hogy valakiből hivatásos színész váljék, elsősorban diploma és főállás kell. Amikor a színházban csinálunk egy hasonló előadást, annak is megvan a maga katarzisa, de azt az élményt, amit ez a közösség évről évről újraélve csodává tud tenni, egy professzionális színház sohasem tudná elérni. Ezek az emberek a csodát művelik, hiszen a Teremtő szándékait megértve, abban a munkában részesedve újra tudják élni a teremtés fantasztikus misztériumát, és egy hittel teli közösséget teremtenek – mondta Pataki András.

A magyarpolányi passió a XVII. századi passiójátékok, a csíksomlyói misztériumok, valamint a Károli Gáspár fordításában készült biblia alapján készült Katona Imre dramaturg, Németh Ervin és Pataki András szövegírók által, a dalokat a Ghymes együttes alapító tagja, a Kossuth-díjas Szarka Gyula szerezte.

A másfél órás előadások 21 órakor kezdődnek. Az elsőt június 7-én adják elő, és eljátsszák még 8-án, 9-én, 14-én és 15-én.