Utoljára 1860-ban végeztek ilyen nagy mértékű felújításokat a gyulakutai református templomon. Az egyházközség az épület külső és belső vízelvezetését kívánta megoldani – meg is pályázták az erre szükséges összeget –, azonban kiderült, hogy sokkal több a tennivaló.
A templom A típusú műemlék, ezért felújítás esetén a Kulturális Minisztérium előírja a régészeti kutatások végzését, amit az egyházközség a Maros Megyei Múzeumra bízott. Így sikerült feltárni február 8–12. között az Árpád-kori, feltehetően fatemplom maradványait, illetve honfoglalás kori sírokat László Keve régész vezetésével. A régi sírokból egy 10–11. századi, S végű hajkarika és egy ezüsttel átszőtt szövetdarab is előkerült.
Ekkor bukkant elő a kripta keleti fala is, valamint az átépített templom gótikus ablakainak maradványai és több régi falkép.
Az ásatások második szakaszában, február 22–26. között Gyulakuta valamikori patrónusának, Szövérdi Gáspár Jánosnak és családjának az 1600-as évek elején épített kriptáját találták meg.
Az Árpád-kori templom alapjai Fotó: Kiss Gábor
Szövérdi Bethlen Gábor fejedelem konstantinápolyi követe volt, és neki köszönhető, hogy a gyulakutai gyülekezet református lett. Szintén ő adományozta a templom híres kazettás mennyezetét a gyülekezetnek feleségével, Bethlen Zsófiával.
Ennyire érintetlen állapotban megmaradt kriptát Erdélyben 2019-ben találtak még, a bánffyhunyadi református templomban.
Gál Szilárd régész szerint Erdély-szerte számos középkori, kora újkori templomban vannak kripták, de többségüket akár már évszázadokkal ezelőtt is kirabolhatták. Ezért is különleges és jelentős a mostani feltárás.
A kripta 4,3×2,7 méter területű, 2,2-2,3 méter a belmagassága, 70 centiméter vastag, masszív téglafalai vannak és boltozatos tetőszerkezete.
A kripta boltozata Fotó: Kiss Gábor
Érdekesség, hogy az erdélyi kriptákban általában egy kis fülkén át juttatták be az elhunytat a kriptába, itt azonban rendes boltíves ajtónyílás volt.
„A kripta bejárata szinte meseszerűen, négy hatalmas kővel volt elzárva. Izgalmas volt ezt megtalálni. Körülbelül másfél méteres folyami kövekről van szó, amelyeket meszes habarccsal kötöttek össze” – fejtette ki a régész.
Bár a kriptát korábban emberi kéz nem bolygatta meg, az idők során befolyt víz jelentős károkat okozott. Semmi nem maradt meg eredeti pozícióban. 60-70 centi mély iszapból került elő számos koporsó famaradványa, szegek, emberi csontok, valamint Bethlen Zsófia karikagyűrűje.
Bethlen Zsófia arany karikagyűrűje Fotó: Kiss Gábor
Az ő neve van belevésve körbe, belül pedig egy keresztyén halszimbólum, amelynek bordázott a teste. Felmerült a kérdés, hogy valóban Bethlen Zsófia gyűrje volt-e a talált ékszer, vagy a férjéé, de a méretéről arra következtettek, hogy női – magyarázta Gál Szilárd a Református.ro-nak.
A gyulakuti templom Fotó: Kiss Gábor
A koporsók jelentős része ezüst nittszegekkel, gombokkal volt díszítve, illetve több nemesi koporsó szerkezeti elemeit is megtalálták – ez értékes információkkal egészítheti ki a 400-500 évvel ezelőtti temetkezésről alkotott képet. A helyszínen sikerült elkülöníteni két felnőtt férfi, három felnőtt nő (egy idősebb, két fiatalabb) és öt gyermek maradványait. A források is arról számolnak be, hogy a népes Lázár családnak sok gyermeke halt meg, és ebbe a kriptába temethették őket.
Gál Szilárd arról is beszámolt, hogy négy egyénből DNS-mintát is vett további kutatásokért, a csontmaradványokat pedig visszahelyezték nyughelyükre.
