Beszélgetésünk előtt nem sokkal mondták le a Szegedi Szabadtéri Játékokat, ahol Händel Agrippinájában lépett volna színpadra a baritonénekes. Ha már Händel, meg kellett jegyeznem, hogy a barokk operákat régizenészek, illetve barokk énekesek szokták előadni, akik az operistákétól eltérő énekstílust képviselnek.
– Valóban vannak barokkspecialisták, azonban az éneklés technikája azonos. Azért szólal meg másként egy mű, mert a vonósok nem fém-, hanem bélhúrokat használnak, valamint alacsonyabbra hangolják a hangszereket a megszokott 440 Hertznél – magyarázta Kendi Lajos.
Maradva Szegednél, a tavalyi szabadtéri Rigoletto, amelyben címszerepet énekelt, megnyerte a Szegedi Szabadtéri Bajnokságot, ami a színház Facebook-oldalán zajló közönségszavazás. A modern látványvilágú, óriási bohócsipkával időtlenné formált produkció sikerével kapcsolatban az énekes megjegyezte: meg kell újítani az operajátszást, másképp eltűnik a műfaj.
A műfaj, amelynek librettói a lehető legabszurdabbak, megfojtott, leszúrt nők áriáznak, a muzsika pedig az opera fénykorának slágerzenéje. Miért ne léphetne az opera helyébe a musical meg a rockopera mint korunk zenéi?
– Az akciófilmeknek vagy a thrillereknek szintén vannak műfaji sajátosságaik, elvárásaik, amelyek sok esetben igen távol esnek a realitástól. Egy opera karmesterenként változik, illetve rendezőként más és más az előadás. A klasszika és a romantika korának kiemelkedő darabjait zenei teljesség, tökéletesség jellemzi, amelyek éppen ezért örökké fennmaradnak – szögezte le Kendi Lajos, kiemelve: az, hogy 2020-ban Mozartot játszanak, önmagában bizonyítja a műfaj életképességét.
„Ha nem újul meg az operajátszás, eltűnik a műfaj”
Fotó: Teknős Miklós
Megjegyzésemre, miszerint a kortárs operák közel sem olyan népszerűek, mint a klasszikusok, az énekes rámutatott: Eötvös Péternek a Gabriel García Márquez regénye alapján írt, A szerelemről és más démonokról című műve világsiker.
– De énekeltem a Kreatív kapcsolatokban, Beischer-Matyó Tamás komponista operájában – fűzte hozzá. – Ezek természetesen felborítják kissé a megszokott, tradicionális operaírást.
– Milyen érzés volt élő szerzővel találkozni, ami egy operaénekes esetében ritkának mondható? – tettem fel a kérdést.
– Beischer-Matyó Tamás mellett Nikolaus Schapfllel is dolgoztam a Kis herceg és a Caravaggio operáiban – árulta el Kendi Lajos. – Fantasztikus, hogy a próbákat nézve, ha kellett, átírtak részeket az énekeseknek, illetve elmagyarázták azt, amit a kottában nem lehet feltüntetni. Mi, előadóművészek igazából fordítók vagyunk, akik a kottafejek, a szövegek alapján, az elsajátított tudásunkkal – amit zenei nyelvtannak nevezek – adjuk elő a művet. Amit azonban képtelenség beleírni a partitúrába, hogy hogyan tudjuk eljátszani, megformálni, életre hívni a szerepeket.
Mint mondta: ha Puccini kottái nem engednék meg a rubatókat (tetszés szerint, nem betartva az ütemet), akkor odaveszne a dráma és szépség fele. Ha már szóba hozta Puccinit: a baritonista tavaly nyilatkozta lapunknak, hogy szerepálma a Tosca Scarpiája. Így teljesüljön minden álma, ugyanis Debrecenben idén magára ölthette a gonosz rendőrfőnök jelmezét.
– Nagyon jó negatív szerepet játszani. Az egyik tanárom mondta a Mozarteumban: annyira jó egy darab, amennyire jó a negatív szerep.
Üröm az örömben, hogy mindössze négyszer lépett színpadra, a járvány miatt a további előadásokat elhalasztották. A szükséghelyzet intézkedései óta már tíz-tizenkét fellépése maradt el Magyarországon és Németországban. Vajon mit csinál a négy fal között az az ember, aki úgy véli, az énekes teste hangszer, amit folyamatosan karban kell tartani? Futni és edzeni jár, gyakorol, no meg tanulmányozza Erkel Ferenc partitúráját.
– Nagyon remélem, hogy Vidnyánszky Attilának a Coopera szervezésében létrejövő legújabb Bánk bán rendezését – amelyben Biberachot alakítom Vadász Dániel felkérésére – nyáron elkezdjük próbálni, ugyanis a bemutató a tervek szerint augusztusban lesz Csíksomlyón – fogalmazott Kendi Lajos, aki hangsúlyozta: újra kell indulniuk a színházaknak, bepótolni az elmaradt előadásokat, mivel kultúra nélkül nincs élet, a kultúra nélkülözhetetlen lelki táplálék.
