„Az irigyek kirostálódnak az időből, de a művek ott maradnak.”
Kertész Imre mindeddig az egyetlen magyar íróként tizennyolc évvel ezelőtt, 2002. december 10-én vehette át az irodalmi Nobel-díjat. Az író alakjáról, munkásságáról, a vele kapcsolatos személyes emlékeikről Schmidt Mária történész, Hafner Zoltán irodalomtörténész és Lukács Sándor színművész beszélgettek az M5 kulturális csatorna Ez itt a kérdés című műsorában.
Kertész Imre Nobel-díjas író, miután átvette a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem díszdoktori címét Tatiana Danescu rektorhelyettestől (b) a Magyar Tudományos Akadémia székházában 2015. június 12-én.
Fotó: MTI/Marjai János
A műsorban szóba került a napokban megjelent Világvég-történetek című kötet is, amely plasztikus módon bemutatja azt a zömében kudarcokkal teli időszakot, amikor a Sorstalanság megjelent. Kertész 1975-ben még nem számított elismert írónak. A 280 oldalas könyv igazi kuriózum, amely a szerző korábbi, kevésbé ismert műveiből egy kisregényt, két elbeszélést, két novellát, egy esszét tartalmaz, valamint zárszóként Hafner Zoltán szerkesztői jegyzetét és kommentárjait közli. Az irodalomtörténész elmondta, egyelőre még kiadatlan az a beszélgetés, amit Kertésszel készített az akkoriban még meg nem jelent műveiről.
