Lelökdösve az ekhós szekérről

Amikor szóba hozzuk, hogy másodszor jelölik Kaszás Attila-díjra Csankó Zoltán Jászai-díjas színművészt, ő szerényen konstatálja, „nagyon sok helyen megfordultam szabadúszóként, és úgy látszik, nyomot hagytam magam után”. Fontos, alakuló szere­peit vágta el a koronavírus-járvány, mint lapunknak mondta, az a bizonyos ekhós szekér pont azokat dobta le magáról, akikért az ember színházba jár: a színészt. „Most értettem meg, hogy a színház mennyire sebezhető, mi több, a bajok hordozója is lehet.”

David Seidler A király beszéde című darabjában Bertie, York hercege szerepében Fotó: alexandra_feher_photography Forrás: Győri Nemzeti Színház

A Kaszás Attila-díj három jelöltje közé másodszor kerül Csankó Zoltán neve. A színészek minden évben azokat a pályatársakat nevezik az elismerésre, akik nemcsak szakmaiságukkal, de közösségépítő szellemiségükkel is támogatták pályatársaikat.

Több mint tíz éve szabadúszó, de mint mondja, nem bánta meg, hogy ebben a formában vállal munkát, noha voltak riasztó helyzetek. A Covid–19-járvány ilyen szituáció volt, vagy amikor annyira egymásra épültek a darabok az életében, hogy komoly szervezést igényelt például Miskolcról Győrbe érni egyik napról a másikra. – Ebben a menetben el lehet fáradni. Ráadásul nem autóval mozgok. A pandémia azonban sosem tapasztalt leállást, bizonytalanságot jelentett: a járvány miatti kiesés idején pont azok nem keresnek pénzt, akik miatt felépült maga a színház. Ha úgy tetszik, az ekhós szekérről a színészek lettek lelökdösve, akik miatt kinyílik a színház esténként. A szabadúszók többet veszítettek. Magam több millió forinttól estem el ebben a három hónapban, az Amadeus és harminc előadásom maradt el – sorolta a színművész.

Ismert szinkronszínészként maga is beszállt a Rajkai Zoltán, a Szinkron Alapszervezet elnöke által létrehozott segélyalapba, amellyel azokat a munka nélkül maradt színészeket támogatják, akiket a pandémia csődbe vitt.

David Seidler A király beszéde című darabjában Bertie, York hercege szerepében
Fotó: Győri Nemzeti Színház

– Ha egy-két színész kollégámon segíteni tudtam, nem volt hiába.

Mint mondta: lelki értelemben egy hónapig eltartott, amíg feldolgozta, hogy nem lehetett tudni, mit tartogat a jövő.

– Ha nem is apatikus állapotot okozott, de enyhe depressziót. Számomra kiderült, hogy iszonyatosan sebezhető a kultúra, nekünk nincs home office. Nem hiszek az online szereplésekben, a virtuális színház műfajában: hamisnak, álságosnak tartom, nem vettem részt benne – mondta Csankó Zoltán.

A Bereményi Géza filmjéből született Eldorádóban Monori Sándor kultikus figuráját testesítette meg, de március óta nem játszották, legközelebb októberben megy a József Attila Színházban. A Funtek Frigyes rendezte előadás így mindössze hét alkalmat élt meg a vírus előtt. Ez a negyedik munkája Funtekkel, kivétel nélkül főszerepek. A király beszédét kétszer is megrendezte Csankóval, Veszprémben három évvel ezelőtt, A Tótékban az Őrnagy szerepét kapta, első közös munkájuk pedig a Molière című darab volt.

Amikor a pályáját meghatározó rendezőkről kérdeztük, elmondta: Funtekkel például nagyon egymásra találtak.

– Keveset beszélünk a munkák során, de nem is kell nagyon sokat, megértjük egymást. Szeretem az ízlését, és a színészek általában is nagyon szeretik őt, hihetetlenül emberi.

Valló Péterrel huszonnégyszer dolgozott együtt, számára rendezőként ő a legmeghatározóbb.

– Mesteremnek tartom. Neki mindig fontos volt a személyiségem, a jelenlétem egy munka során. Győrben négyszer dolgoztam vele, szinte kivétel nélkül főszerepekben.

Állítása szerint nem volt olyan a pályáján, akivel ne tudott volna jól együtt dolgozni. – Azokkal a rendezőkkel nehéz a munka, akik nem tudják, mit akarnak. Az alaposság és az ebből eredő magabiztosság híve vagyok, fontos, hogy önbizalmam legyen, amikor azt mondják: Tessék!

Éppen az Amadeust (amelyben Salierit alakítja) kezdték próbálni Győrben, Méhes László rendezésében, amikor egy hét után, a járvány miatt egy időre elesett a szereptől. A jövő évadban nem tudják beilleszteni a háromtagozatos apparátust igénylő színházba a nagyszabású előadást. Tánckart, élő zenekart és sok színészt mozgat a produkció, rengeteg emberrel kellene egyeztetni.

Szabadúszó létére komoly szerepeket játszott Miskolctól Tatabányán át Szombathelyig, és több fővárosi színházban is folyamatosan jelen van.

– Nyilván nyomot hagyhattam a társulatokban, ahol megfordultam. Talán ennek köszönhető a Kaszás Attila-díjra kapott többszörös jelölés, gyakran képbe kerülök a választásnál. Nekem biztos még többet jelent a nominálás Kaszás Attila szellemisége ­miatt, mint annak, aki nem ismerte őt, hiszen barátok voltunk. Egyet tudnék érteni azzal is, ha Vlahovics Edit kapná vagy Földes Tamás érdemelné ki – hangsúlyozta Csankó Zoltán.

A következő évadban a Menyasszonytánc című darabra készül Győrben, a Liliomfiban Szilvai professzor szerepére, amit már a főiskolán is játszott, valamint Tarpataky báró megformálására a Csókos asszonyban.

Augusztus 23-án éjfélig szavazhatnak a nézők a www.kaszasattiladij.hu oldalon Csankó Zoltánra (Győri Nemzeti Színház), Földes Tamásra (Budapesti Operettszínház) és Vlahovics Editre (Szombathelyi Weöres Sándor Színház).