Egy év alatt készült el az Úri utca 6. szám alatt lévő Borsos Miklós Lakásmúzeum teljes körű felújítása. A Borsos Házban az alkotó csaknem félszáz művét felvonultató állandó kiállításon túl a tervek szerint beszélgetések, irodalmi események, klasszikus zenei koncertek és más, kulturális események is helyet kapnak.
Fertőszögi Péter, a Kogart kuratóriumának tagja, a BÁV művészeti igazgatója a csütörtöki megnyitón hangsúlyozta: a hely szelleme több mint egy lakásmúzeum. E falak között élt a téli időszakokban Borsos Miklós szobrász- és grafikusművész feleségével, Kéry Ilonával az 1980-as évektől. A művész 1990-ben bekövetkezett halála után felesége lakott ott 2002-ig, majd utána alakították ki a lakásmúzeumot.
„A hely őrzi azt a szellemiséget, amelyben ők a vendégeket fogadták, azt a világot, amelyet teremtettek. Még a falak is eredeti állapotban maradtak meg” – hangsúlyozta.
Az első terem volt Borsos Miklós szobája, ott kapott helyet a könyvtár és a szobrász legfontosabb alkotásai, a másik terem felesége szobája volt, amelynek teljes berendezése ma a győri Borsos Miklós Múzeumban látható.
Borsos Miklós a 20. század egyik legjelentősebb magyar szobrásza és grafikus művésze volt, akinek egész életművét áthatja a korai reneszánsz művészet szellemisége. 1906-ban született Nagyszebenben, ott nőtt fel és szívta magába a mesterséget és művészetet. „Igazi reneszánsz ember volt, aki a mesterséget és a művészetet egynek tekintette” – hangsúlyozta.
Az első világháború után a család Győrben telepedett le. Kezdetben festőnek készült, az 1920-as évek végén Firenzébe utazott, ahol hónapokat töltött. A képzőművészeti főiskolát fél év után hagyta ott, és Pohárnok Zoltán barátjával együtt inkább végigjárta Itáliát és Dél-Franciaországot.
Európa jelentős múzeumaiban, Firenze képtáraiban és templomaiban az ókori egyiptomi és görög szobrászok mellett olyan nagy mesterek műveiből tanult, mint többek között Masaccio, Michelangelo, Dürer, Rembrandt vagy Rodin. Ezzel párhuzamosan megismerte korának jelentős festészeti és szobrászati áramlatait is a magyarok közül sok más mellett Mednyánszky László, Gulácsy Lajos, Egry József, Derkovits Gyula és Barcsay Jenő alkotásai voltak rá hatással.
A képzőművészeken kívül más művészeti ágak képviselőivel, írókkal, költőkkel, zeneszerzőkkel is személyes kapcsolatba, barátságba került, akiknek írásai, zenéje, gondolatai szervesen beépültek művészi világába. 1934-től már csak a szobrászatnak élt és kialakított egy olyan sajátos új technikát, amely rézdomborításaival, később a fafaragványaival, valamint a márványból, bazaltból, gránitból készült műveivel önálló szobrászi világot teremtett. 1941-ben robbant be a magyar művészeti életbe a Tamás Galériában rendezett nagy kiállításával. 1943-ban Tihanyban villát vásárolt, ahol ma állandó kiállítása tekinthető meg.
A II. világháború után települtek át a fővárosba az Úri utca 6. szám alatt található épület második emeletére, ahol a téli időszakban tartózkodtak, míg a nyarakat a Balaton partján töltötték. 1970 után szívbetegsége miatt már csak kisplasztikákat készíthetett, ekkor fordult a grafika felé.
„Munkássága a 20. századi magyar képzőművészet egészét átfogó, rendkívül gazdag, gondolatgazdag és szép életmű” – emelte ki Fertőszögi Péter.
A felújított Borsos Házban a művész alkotásai mellett régi bútorok, pár használati tárgy, köztük a művész Firenzében vásárolt reneszánsz székei és a házaspár hangszerei is megtekinthetők.
