Általánosan elismert igazság, hogy Andrew Davies a brit kosztümös adaptációk keresztapja, és ha előáll egy sorozattal, azt rögtön sikeresnek tekintik a stúdiók. A Jane Austen befejezetlen művéből készült 2019-es Sanditon azonban nem élt meg olyan egyértelmű sikert, mint a 1995-ös Büszkeség és balítélet vagy a 2008-as Értelem és érzelem. Pedig az írónő neve az elmúlt harminc évben a biztos kedvencek közé tartozott. Mindegy, hogy a klasszikus regények kerülnek képernyőre, modernizálják őket vagy zombikkal, esetleg krimivel keverik a történeteket, a rajongók sorakozni fognak.
Így számolt a brit ITV is, mikor 2019-ben bemutatta Jane Austen befejezetlen regényének nyolcrészes sorozatváltozatát. A Sanditonból mindössze 11 fejezet készült el négy hónappal az írónő halála előtt. Irodalomtörténészek egyetértenek, hogy rendkívül érdekes fejezetekről van szó, Hannah Greig, a York Egyetem oktatója szerint „mintha egy másfajta Austen-regény lenne”. A történet magja legalább olyan mély pszichológiával dolgozik, mint az Emma, van olyan sziporkázóan szellemes, mint a Büszkeség és balítélet és olyan morálisan érzékeny, mint a Mansfieldi kastély. Karakterei különböznek a hat befejezett műben megszokott galoppozó vidéki nemesektől, üzletemberek, akik maguk szeretnének boldogulni.
Mindössze a sorozat első részének fele dolgozza fel az írónő fejezeteit, a további hét és fél rész Andrew Davies gyámkodása alatt készült. Davies azonban hiába számít az Austen-regények mesterének, a Sanditon esetében azok a részek messze jobban sikerültek, amelyeket nem ő írt. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a sorozatot végül elkaszálta az ITV. A rajongók azonban nem nyugodtak, mivel Davies úgy fejezte be a nyolc részt, hogy megfosztotta a nézőket az egyetlen dologtól, ami Austen világában biztos: a happy endtől. Létrehozták a #savesanditon és a #sanditonsisterhood hashtageket és folyamatosan tweeteltek a különböző streamingszolgáltatóknak. Az Amazon Prime tavaly reagált is a felhívásra, de valódi előrelépés nem történt. Szeptemberben egy művész kétszer is megrajzolta kedvenc sorozatának szereplőit a somerseti tengerparton, feltéve a kérdést: ki fogja megvédeni Sanditont? A választ az ITV és a BBC közös streamingplatformja, a BritBox adta meg, amely május 6-án bejelentette, nem is egy, hanem mindjárt két évadot rendelt a sorozatból.
Bár Davies részt fog venni a készítésben, de az új részeket főként az első évad sikeresebb részeit jegyző Justin Young írja majd. Mivel Theo James bejelentette, hogy nem tér vissza a sorozat főhőseként, kérdés, az új írásmód mennyire tudja majd szem előtt tartani az austeni örökséget. Az első évadban volt erős, önálló hősnő, jóképű, arrogáns főhős, a gunyorosan ábrázolt mellékszereplők, kiváló fényképezés, illetve a részletgazdag kosztümök és helyszínek, sok esetben mégis az volt a néző érzése, hogy az írók túl sokat akartak, de keveset fogtak. Charlotte Heywood (Rose Williams) és Sidney Parker (Theo James) Elizabeth és Darcy szerű szerelmi szálán túl ugyanis kapunk örökségért való többszereplős csatát, társadalmi beilleszkedési nehézségeket és felemelkedési problémákat, hipochondriát és apa-fiú drámát.
Theo James bejelentésével új irányt kaphat a legfőbb történetszál
Fotó: Red Planet Pictures
Bár a színészek egytől egyig kiválóak – Rose Williamst a legjobb drámai színésznő díjára is jelölték szerepéért a Brit Televíziós Díjon –, a sok altörténet túlságosan elnyújtja a sorozatot. Austen regényeinek egyik nagy előnye, hogy nem túl hosszúak, szinte filmszerűen pörögnek, a Sanditon esetében azonban bőven találni üresjáratokat.
Theo James bejelentésével új irányt kaphat a legfőbb történetszál – hacsak nem játssza el más Sidney szerepét –, a készítők egyelőre nem jelentették be, mi lesz Sidney karakterével. Kérdés az is, hogy Young mennyiben fogja továbbvinni Davies elképzeléseit a sorozatban bemutatott meztelen férfiakról és erotikus jelenetekről. Az Austen-rajongók alapvetően a visszafogottság és a szemérem miatt szeretik az eredeti történeteket, ám azt még a legvérmesebb kritikusok is elismerik, hogy saját koordináta-rendszerében működik a Sanditon meztelensége. Tény ugyanis, hogy a György-kori Angliában a felsőbb osztályok nem tartóztatták meg magukat, így történelmileg nem kifogásolható Davies megközelítése. Érdekes azonban, hogy míg 1995-ben elég volt Colin Firth vizes inge a nézői fantázia beindításához, ma a közösségi média generálta zajnak és az interneten kattintásra lévő felnőtt-tartalmak miatt meztelen férfitestekre van szükség ugyanezen hatás elérése érdekében.
A Sanditon visszatérésének bejelentése után a Twitter és a Facebook közönsége ünnepelt, majd Theo James miatt dühös kommentek árasztották el a sorozat oldalait, mondván, így semmi értelme elkészíteni a sorozatot, hiszen az egész kampány lényege az volt, hogy Charlotte és Sidney kéz a kézben sétálhassak a végefőcím felé.
