Az Erdődy Kamarazenekart Szefcsik Zsolt hegedűművész alapította huszonöt évvel ezelőtt azzal a célkitűzéssel, hogy kevésbé ismert vagy egészen elfeledett, magyar vonatkozású műveket mutassanak be újra különböző levéltári kutatások alapján.
– A zenekar megalakulásának idején a legtöbb segítséget Farkas Zoltántól kaptam, aki akkoriban az MTA Zenetudományi Intézete XVIII. századi kutatócsoportjának munkatársaként hívta fel a figyelmem nagyon sok értékes magyar vonatkozású műre, melyek az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában rejtőztek, s amelyeket a Zenetudományi Intézet dolgozott fel. A legtöbb darabból csak kéziratos szólamkották maradtak fenn, mert a partitúra a XVIII. században általában a zeneszerzők tulajdona volt, az intézet munkatársai pedig az izgalmasabbnak ígérkező művek közül többet összeírtak partitúrává, így már könnyebben elő lehetett adni a darabokat – emlékezett vissza a zenekarvezető a kezdetekre.
A zenekar huszonöt éves fennállása alatt tizenöt lemezt jelentetett meg. Az albumok legnagyobb része első felvételeket tartalmaz, vagyis olyan műveket, amelyeket a világon először az Erdődy Kamarazenekar rögzített.
– Sok olyan darabot játszunk, amit több mint kétszáz éve senki sem vett elő, és ezek között meglepően sok kiváló szerzemény is akad – emelte ki Szefcsik Zsolt, aki maga is elkezdett kutatni elfeledett művek után. Megjegyezte, a művészetek más területeihez hasonlóan a zenében is minden korszaknak megvoltak a maga sztárjai. Ők természetesen méltán lettek híresek, de kortársaik közül nagyon sokan azért szorultak háttérbe, mert mindenki csak a legnagyobbakra figyelt, pedig a most második vonalnak tekintett szerzők is nagyon erős színvonalat képviseltek a XVIII–XIX. század fordulóján.
Például Bécsben az 1800-as évek elején a Lobkowitz-palotában egyszerre mutatták be Beethoven Eroica szimfóniáját, valamint egy Anton Eberl nevű zeneszerző Esz-dúr szimfóniáját, és a korabeli kritika ez utóbbi darabot tartotta jobbnak. Később Eberl teljes munkássága feledésbe merült. – Mindenesetre ez a szimfónia, hasonlóan a szerző több más opuszához, kiemelkedő darab, s tudtommal Magyarországon egyedül az Erdődy Kamarazenekar repertoárján szerepel – tette hozzá a hegedűművész. Mint mondta, sok olyan kiváló magyar szerző van a korszakból – megemlítve Georg Druschetzky, Georg Lickl és Fusz János nevét –, aki sokkal kevésbé ismert, mint amennyire művei alapján megérdemelné.
– Talán kevesen tudják, hogy az 1810-es években a pest-budai zenei életet egy bizonyos Georg Druschetzky irányította, akiről minden bizonnyal nem sokan hallottak, pedig nagyon sokoldalú zenész volt, rendkívül egyedi, senki mással nem összekeverhető stílussal. A Mátyás-templom számára például nagymiséket is írt, amelyekre ma már senki sem emlékszik. Mi azonban elővettük őket, és 1997-ben lemezt is készítettünk az egyikből – mondta el Szefcsik Zsolt.
A kéziratos kottákban fennmaradt darabok jó részét az együttes rögzítette először
Fotó: Erdődy Kamarazenekar
A kamarazenekar tevékenysége később bővült, és a XIX. század elejének kevésbé ismert külföldi szerzőitől is mutattak be műveket, később pedig kortárs magyar szerzők – például Orbán György, Gyöngyösi Levente és Horváth Márton Levente – is írtak az együttesnek műveket. Emellett az Erdődy Kamarazenekar az elmúlt években külföldön is több helyen mutatott be magyar vonatkozású darabokat, többek között Bécsben, Rómában, Varsóban, Boroszlóban és Ljubljanában is.
A zenekar a repertoár bővítésén túl nagy hangsúlyt helyez arra is, hogy érdekes, különleges helyszíneket vonjon be a koncertéletbe. – Rögtön a megalakulásunk utáni évben elkezdtünk budapesti barokk templomokban koncertezni, emellett nagyon sok kastélykoncertet adtunk, mert úgy gondolom, hogy ha olyan helyszíneken játszunk, ami korban illik ahhoz a zenéhez, amit előadunk, az segíti a hallgatóságot a befogadásban – hangsúlyozta Szefcsik Zsolt.
A zenekar több új programmal készül 2020-ra: továbbra is válogatnak a XX. század közepének zenéi közül, folytatják Orbán György műveinek bemutatását is, illetve egyházzenei koncerteken is fellépnek majd.
