Már Julius Caesar idején igény volt arra, hogy a naptári év olyan hosszú legyen, mint amennyi idő alatt „a Nap a Föld körül” megtesz egy teljes kört. (Akkor és még sokáig a geocentrikus világkép uralkodott, azaz az emberek abban a hitben éltek, hogy a Nap és minden más égitest a Föld körül kering. Kopernikusz közel 1600 évvel Julius Caesar uralkodása után alkotta meg a heliocentrikus világképet.) Az akkor használatos naptárak ellenben nem feleltek meg ennek az igénynek. A szökőévek ötlete Krisztus előtt 45-re nyúlik vissza – ekkor vezette be Julius Caesar a Julianus-naptárt.
Egyébként az előző év volt az igazán izgalmas. Abban az évben – hogy helyrehozzák az akkor használt rossz naptári rendszerből adódó időeltolódást – november és december közé két rendkívüli hónapot toldottak be, így az az esztendő 445 napból állt. Ez volt a naptártörténet leghosszabb éve, az „annus confusionis” (a zűrzavar esztendeje). Ugyancsak fontos döntés volt, hogy minden négy év közül három 365 napos, a negyedik pedig 366 napból áll.
Évszázadokon keresztül úgy tűnt, hogy a Julianus-naptár tökéletesen működik. A 16. század közepére azonban a csillagászok észrevették, hogy az évszakok a vártnál körülbelül tíz nappal korábban kezdődtek. Ennek orvoslására XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én kiadott bullájában új naptárat vezetett be, amelyet később Gergely-kalendárium néven emlegettek. A reform elemeként finomították a szökőnapok betoldását, illetve korrigálták a naptárt: 1582. október 4-ét rögtön 15-e követte, így „eltűntek” a Caesar kora óta felhalmozódott felesleges napok. Évszázadokon át a Gergely-naptárt csak a katolikus országok használták, de végül a protestáns országok – Nagy-Britannia például 1752-ben – is átvették. Magyarország 1588-ban vezette be, Görögország ellenben csak 1924 márciusában.
De miért van szükségünk szökőnapokra? Szökőnapok/szökőévek azért léteznek, mert a Gergely-naptárban egyetlen év valamivel rövidebb, mint egy szoláris év, azaz amennyi idő alatt a Föld egyszer megkerüli a Napot. Egy naptári év pontosan 365 nap hosszú, de egy szoláris év 365 nap, 5 óra, 48 perc és 56 másodperc. Ha nem számolnánk ezzel a különbséggel, akkor a naptári és a szoláris év minden évben 5 órával, 48 perccel és 56 másodperccel eltérne. Ha azonban minden negyedik évhez szökőnapokat adunk, nagyrészt kiküszöbölődik ez a probléma. A rendszer azonban nem tökéletes: négyévente körülbelül 44 perc, 129 évente egy nap lesz az eltérés. A probléma megoldása érdekében a százzal osztható évek nem szökőévek, kivéve a négyszázzal oszthatókat, például az 1600-as és a 2000-es évet. De még maradt egy megoldásra váró probléma, amit a szökőmásodpercek bevezetésével oldottak meg.
A Nap és a Hold óceánokra gyakorolt gravitációs hatása miatt változik a Föld tengely körüli forgási sebessége. Az atomórákban ellenben a másodperc meghatározását az atomok rezgésszámához kötik, amely független az égitestek mozgásától. Ez utóbbit össze kell hangolni a Föld forgásával. 1972 óta a szökőmásodpercekkel teszik rendbe a Föld forgása és az atomórák által mért világidő közötti különbséget – legutóbb 2016-ban éltek ezzel a lehetőséggel. Utóbbi volt a 27. alkalom, amikor szökőmásodperc beiktatásával korrigálták az időt. A 2022. novemberi általános súly- és mértékügyi konferencián az a döntés született, hogy nagy valószínűséggel 2035-ben véget ér a szökőmásodperc karrierje. Hogy mi lesz azután, nem világos.
Borítókép: 2024 is szökőév. A másodperc meghatározását az atomok rezgésszámához kötik. (Fotó: Europress/AFP)
