Megvalósuló álmok – a borászkodás alfája és ómegája

Eredetileg cukrásznak tanult, majd felszolgálóból Michelin-csillagos éttermek vezető borszakértője, azaz sommelier-je lett. A pandémia következtében bezártak a luxuséttermek is, így Gervai Jánosnak az élete száznyolcvan fokos fordulatot vett: letette a hófehér kesztyűt, és a szőlőjébe vetette magát, kapált, metszett, kötözött, szedett, zúzott, préselt, fejtett, palackozott. És a borainak piacot is kellett találnia – olvasható a Szabad Föld cikkében.

Szent Orbán a szőlő, a szőlőművelők, kádárok, kocsmárosok védőszentje Fotó: Bielik István Forrás: SZABADFOLD.HU

A pohárív is meghatározza a bor fogyasztási értékét
Fotó: Bielik István/Szabadföld.hu

Mégis a vendéglátásban helyezkedett el, de nem a konyha, hanem a kirakat oldalán, a Váci utcában, majd a Nagyvásárcsarnok mögötti éttermekben volt felszolgáló. 2006-ban már a Gundel étterem pincéjében üzletvezető, de szerinte inkább huszonnégy éves kiscsikó, aki tele van ambíciókkal, és nem biztos, hogy mindent reálisan lát, inkább álmokat kerget. De az álmok meg is valósulhatnak! Borlapot írt, és elfelejtett borfajtákra, borvidékekre alapozva tematikus borkóstolókat tartott.

A borospoharaknak is megvan a Rolls-Royce-a – mondja el a szakember
Fotó: Bielik István/Szabadföld.hu

– Igazi hőskor volt – emlékszik vissza a borász. – Egy joggingban kutyát sétáltató külföldi úr például odamerészkedett hozzánk és azt mondta, tudja, hogy nagyon alulöltözött, de látja, hogy itt champagne-okat kóstolgatnak az emberek, ami 2006-ban elég szokatlan, és szeretne csatlakozni. Kiderült, hogy egy világcég vezérigazgatója, aki nemsokára a feleségével együtt a törzsvendégünkké vált, sőt már az év végi munkahelyi partit is nálunk tartatta a nagy étteremben. Abból sem volt baj, hogy az étterem örökös magyar sommelier-bajnokának azt mondták, ők a pincerészi Gervai János borlapja alapján szeretnének fogyasztani.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.