Buda várának visszavétele
Az oszmánok Bécs elleni 1683. évi támadása válaszra késztette a Habsburg-kormányzatot, és mai napig vitatott, hogy kezdetben valóban ki akarták-e űzni a törököket, vagy csak – R. Várkonyi Ágnes felvetése szerint – egy vegetatív, Bécs oszmán megtámadására adott reakcióról volt-e szó.
Buda ostroma csak része volt e hosszas folyamatnak 1683 és 1699 között, mégis lélektani fontosságú sikerrel kecsegtetett, hiszen a vár bevehetetlenségének mítosza – amelyet az 1530-as, 1540-es, 1598-as, 1602-es és 1603-as, 1684-es kudarcok tápláltak – végül megdőlhetett.
A császári csapatok 1686. június 12-én indultak el Párkányból a Duna mentén. Céljukat június 18-án látták meg. Megérkezésükkor azonnal raktárat, illetve tábori kórházat rendeztek be a Margit-szigeten, állatállományukat a Csepel-szigetre telepítették le. 186 ágyút és mozsárt, 5600 mázsa lőport, 3000 mázsa kanócot, 2500 mázsa ólmot, 112 ezer ágyúgolyót, 54 ezer kézigránátot, 20 ezer bombát, valamint egyéb felszerelést hoztak magukkal szállítóhajókon.
Miksa Emánuel bajor választófejedelem csapatai a déli falnál, míg Lotharingiai Károly csapatai a vár északi falánál foglalták el állásaikat. A nyugati és keleti fal az ostrom szempontjából lényegtelen volt, megközelíthetetlensége miatt. Ütegállásaikat a Rózsadombon, a Szabadság-hegyen, a Gellért-hegyen és a Nap-hegyen építették ki. A budai ostromgyűrű egészen a végkifejletig folyamatosan bővült, a különböző csapatok beérkezésével. Így egy körülbelül 80 ezer fős nemzetközi keresztes sereg gyűlt össze Buda ostrománál, amelynek hozzávetőleg 15 ezer magyar résztvevője volt.