A mexikói országos antropológiai és történeti intézet (INAH) hétfőn bemutatott eredményei a Tecoaque városban évek alatt végzett ásatási munkálatokon alapulnak. A város neve az aztékok navatl nyelvén azt jelenti: a hely, ahol megették őket – írja az MTI.
Tecoaque, más néven Zultepec lakói 1520-ban elfogtak egy 15 spanyol férfiból, 50 nőből, 10 gyerekből és 45 gyalogos katonából álló csoportot, amelynek tagjai között afrikai és őshonos kubai származásúak is voltak, valamint mintegy 350, őslakos csoportokból származó szövetségest. Hónapok során apránként mindannyiukat áldozatként mutatták be az aztékok.
Amikor ezt megtudta Hernán Cortés konkvisztádor, 1521 elején parancsba adta Gonzalo de Sandovalnak, hogy bosszúból rombolja le a várost.
Enrique Martinez Vargas régész szerint amikor Tecoaque lakói tudomást szereztek a megtorló támadásról, a spanyolok csontjait és más bizonyítékokat sekély kutakba dobták. Megpróbáltak primitív védelmi eszközöket is emelni a város fő útvonala mentén, de egyik sem volt elegendő, amikor Sandoval és bosszúálló csapatai megérkeztek.
„A városban maradt harcosok nagy részének sikerült elmenekülnie, a nők és gyerekek azonban maradtak, így ők lettek a fő áldozatok”
– olvasható az intézmény közleményében. A főútvonal mentén egy 120 méteres szakaszon végzett munkálatok során tucatnyi női csontvázat találtak, melyek úgy helyezkednek el, mintha védelmeznék tíz, 5-6 év közötti gyerek csontjait.
Az ásatásokról készített fotókon láthatóak a gyerekcsontok a felnőtt női csontok mellett, a női koponyák és karcsontok a fiatalok maradványai felé fordulnak.
„A maradványok eltemetésének helye arra utal, hogy ezek az emberek menekülni próbáltak, de lemészárolták, majd sietve elföldelték őket. Az épületekben rejtőzködő nőket és gyerekeket megcsonkították a padlón talált megtört csontok bizonyítékai szerint. A templomokat felgyújtották, a szobrokat lefejezték” – közölte az INAH.
A kegyetlenség mindkét oldalon megmutatkozott Tecoaquében, az 1519-1521-es spanyol hódítás egyik legsúlyosabb veresége helyszínén. Az aztékok fogságába került spanyol nők fejét koponyatartókra tűzték ki a férfiaké mellé. A csontok elemzéséből kiderült, hogy a nők várandósak voltak, a prehispán hagyományok szerint pedig ezzel ők is harcosoknak számítottak.
Az egyik áldozatként bemutatott nő testét félbevágták és egy feldarabolt, 3-4 éves gyerek maradványai mellé helyezték.
Az elfogott konvoj olyan emberekből állt, akiket Kubából küldtek egy második expedíció során egy évvel Cortés 1519-es érkezése után. A csapat az azték főváros felé tartott a hódítók javaival és élelemtartalékkal. Cortés egyedül hagyta el a konvojt, mikor megpróbálta kimenteni csapatát egy felkelésből, ami a mai Mexikóvárosban tört ki.
Az elfogottakat ajtó nélküli cellákban tartották és hat hónapon át etették a szakértők szerint. A város apránként áldozatként mutatta be és megette a lovakat, a férfiakat és a nőket. A spanyolok sertéseket is hoztak magukkal élelem gyanánt, azokra azonban gyanúval tekintettek az aztékok: csak megölték, de egészben hagyták és nem ették meg őket. Ezzel ellentétben az elfogott európaiak csontvázát szétszedték, a csontokon olyan jelek láthatóak, melyek arra utalnak, hogy eltávolították róluk a húst.
Mexikó a spanyol hódítás idei 500. évfordulójára különleges kutatói és oktatási konferenciasorozattal készül.
