Szemérmetlen csalások a tokiói atlétikaversenyeken

Az atlétikában az lenne a szép, hogy objektív, az óra és a mérőszalag nincsenek tekintettel a versenyzők nemzetiségére és a sportdiplomáciára.

Irby (középen) és társai jogosan hitték, hogy vége a versenyüknek Fotó: Petr David Josek Forrás: AP Photo

Az olimpiák történetében Tokióban rendezik meg először az atléták számára a 4x400 méteres vegyesváltót, amelyben két férfi és két női futó alkot egy csapatot.

Az elődöntőben a nagy esélyes amerikai váltó súlyos hibát követett el: Lynna Irby rossz helyen várta a botot, így a staféta első – férfi – tagja, Elija Godwin csak a váltózónán kívül érhette utol. Az M4 Sport visszanézhető közvetítésében 1:02:35-től látható az első váltás: szó sincs határesetről. Egyértelmű hiba, egyértelmű kizárás, meg is jelent a DQ az Egyesült Államok neve mellett.

Az amerikaiak azonban óvtak. Hogy pontosan mi volt az indoklás, azt nem árulták el, de az óvás sikeres volt, a váltó elindulhatott a döntőben, bírói hibára hivatkozva.

Irby (középen) és társai jogosan hitték, hogy vége a versenyüknek Fotó: Petr David Josek / AP Photo

A döntésnek a Dominikai Köztársaság örülhetett még, az ő váltójukat sokkal kisebb szabálytalanság miatt zárták ki, azt viszont nem merték megtenni a döntéshozók, hogy az amerikaiakat visszaveszik a versenybe, a dominikaiakat pedig nem. A döntőben be is jött mind a két váltó a dobogóra, de legalább az aranyérem Lengyelországé lett.

A férfi 100 méteres síkfutás első fordulójában a brit Reece Prescod kiugrott,egészen pontosan 0,095 másodperc volt a reakcióideje. Szigorúak a szabályok, aki a startpisztoly eldördüléséhez képest 0,1 másodpercen belül indul, azt kizárják, nincs hibázási lehetőség.

Legalábbis papíron. Prescod odaállhatott az új rajthoz, ahol ismét mocorgott, mégsem őt, hanem a nigériai Divine Odudurut zárták ki, az ő reakcióideje nem került képernyőre. Egy futammal később a togói Fabrice Dablának 0,095 volt a reakcióideje. Ő megkapta a piros lapot, a szabályoknak megfelelően.

Prescodnak pedig triplán mázlija volt: a harmadik esélyre futott 10,12-es idejével épphogy bejutott az elődöntőbe.

Az atlétikában az lenne a szép, hogy objektív, az óra és a mérőszalag nincsenek tekintettel a versenyzők nemzetiségére és a sportdiplomáciára. Merthogy így szokták nevezni, amikor egy-egy ország rendszeresen jól jár: erős a sportdiplomáciája.

Pedig valójában szemérmetlen csalás történik.