S akkor elérkeztünk a mumusához, ami nem más, mint az olimpia. Verrasztó Dávid a 2012-es játékok után 2016-ban, Rióban sem jutott be a döntőbe 400 vegyesen, pedig oda már vb-másodikként, nyílt esélyesként érkezett. Az eset annyira megviselte, hogy utána 200 vegyesen már el sem indult, s inkább idő előtt hazautazott az olimpiáról.
Tokió előtt Sós Csaba szövetségi kapitány azt nyilatkozta róla, hogy ha a lelki gátat át tudja törni, nem fagy le a selejtezőben az öt karika látványától és bejut a döntőbe, akkor ragyogóan fog úszni. Verrasztó Dávid megtörte a jeget, a mai selejtezőn a negyedik legjobb idővel bejutott pályafutása első olimpiai döntőjébe, s ezzel legyőzte önmagát.
– Túl sokat nem tudok mondani erről az úszásról – értékelt a rá jellemző kendőzetlen őszinteséggel. – Amit lehetett, kihoztam belőle. Két hete iszonyatos feszültségben élek, az is csoda tulajdonképpen, hogy itt vagyok. Legalább nem 4:15 meg 4:18, mint ezt megelőzően. Meglátjuk, mire lesz ez elég. Azt tudom, hogy jóval több van bennem. Csak azért ilyenkor előjön az elmúlt tíz-tizenöt év, amit nem lehet kizárni. Egy sima versenyen szerintem megoldanám simán. Most, ha holnap tudok egy 4:08-at csinálni, már nem érdekel, hányadik leszek.
Tegyük hozzá, a 4:08-cal az aranyra is lehetne esélye. A selejtezőben hatan úsztak 4:09-et, köztük Verrasztó. Nüanszok dönthetnek a fináléban, nemcsak az első helyről, hanem az érmekről is. Egy komoly riválissal ráadásul kevesebb, a japánok reménysége, a szám regnáló világbajnoka, Daja Szeto a kilencedik helyen kiesett.
Ebből is látszik, mindannyian emberből vannak, és az olimpia nem csak Verrasztóra hathat negatívan. Ő viszont épp az egyik legszebb emberi erényt, a változás képességét mutatta meg az elmúlt években. Ezért is érdemelné meg, hogy végre felérjen a csúcsra.
Úszásban az első döntőkre, köztük Verrasztó Dávidéra magyar idő szerint vasárnap 3.30-tól kerül sor.
OLIMPIA
