Megmosolyogtató Jakab elbizakodottsága. Egyes szélsőséges jogászok (Vörös Imre, Fleck Zoltán, és társaik) arról álmodoznak, hogy a választási győzelme esetén a baloldal feles többséggel is szabadon alkotmányozhat majd, és a Jobbik elnököcskéje elhitte, hogy tényleg eljött az anarchisták Kánaánja. Hogy a választók többsége zsigerből gyűlöli a kormányt, és hajlandó felülni minden provokátor-percembernek, aki valami vaskos dolgot – erőszakot, pusztítást, bosszút – ígér. Láthatóan beleélte magát, hogy a magyarok csillogó szemmel fogják hallgatni, hogy ő, Jakab Péter öblös hangon zengi el a tükör előtt hosszan begyakorolt sorait, amelyekben kéjelegve képzeleg a kormányfő megbilincseléséről, börtönbe zárásáról, és megerőszakolásáról. Ja, és mindeközben a szólásszabadságot hiányolta.
Mindezt persze szabadon megteheti Jakab Péter, hiszen Magyarországon mindenki azt mond, amit akar. Ám a szavazók ítéletével szemben nincs apelláta, ezt az önközpontú pártelnököcskének is el kell fogadni. Ahogy a konzekvenciát is illik levonni. Ha a legnagyobb ellenzéki pártként elkönyvelt Jobbik elnökének a béka nemesebbik fele alatt van a támogatottsága, akkor az nem sok jót ígér az egykor radikális alakulat jövőjére nézve sem. Ám ha azt vizsgáljuk, ki lehetne Jakab utódja, onnantól kezdve komikus fordulatot vesz a történet. Az alelnöki tisztséget betöltő Potocskáné, aki tavaly csevegve éhségsztrájkolt a Balaton-parton, vagy Szilágyi György, akit a Jobbik süllyedő hajójáról már korábban eltávozott prominensek a párt egyik legopportunistább politikusának neveztek, vagy esetleg olyasvalaki, akinél az a kockázat áll fenn, hogy korábbi neonáci megnyilvánulások formájában igencsak kellemetlen csontvázak kerülnek elő a szekrényből? Lehet, már mindegy is.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!
Borítókép: Facebook
