Van még lejjebb? A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, az elhivatott könyvesemberek az alábbi szakmai véleménynek csomagolt politikai nyilatkozatot tették közzé: „Egy könyv megsemmisítése közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével.”
Lenáciztak egy négygyermekes édesanyát azért, mert félti a családja jövőjét. Dúró Dóra – aki nem mellesleg parlamenti képviselő és a Mi Hazánk Mozgalom elnökhelyettese – nyilvánosan ledarált egy óvodás korú gyermekeknek készült melegmesekönyvet. A kiadvány egyik vállalt küldetése: klasszikus meséinkbe önkényesen belehazudott (átírt) történetekkel érzékenyíteni, és bevezetni az egyneműek, a pedofilok, a homoszexuálisok varázslatos világába a dedósokat. El a kezekkel a gyermekeinktől! – üzente elsősorban az aggódó édesanya és darált.
Azonnal lenácizták! Elsőként egy évekkel ezelőtti szépségkirálynőnek, bizonyos Kulcsár Edinának – aki (utánaolvastam) mindig a végső pillanatban választja ki báli ruháját, meg annak dekoltázsát és a hozzá illő rúzst – a férje, akit még annyira sem ismernek, mint a feleségét, viszont Csuti becenévre hallgat. Nos, Edina Csutija a 24.hu-nak azt nyilatkozta, hogy a darálós anyuka „szélsőséges nézetekre valló gondolkodása nagyon hasonlít az 1933-as náci könyvégetéshez. Álljon meg a menet! Ez ultra gáz” – szellemeskedett.
Túl azon, hogy Csuti ultra gáz szófordulata talán nem a legszerencsésebb fogalmazás a nácik, különösen a holokauszt idejének megidézésében, nekem az is fejtörést okozott, vajon milyen logika alapján jutott el a melegmesekönyvtől a náci könyvégetésig. Szegény Csuti, gondoltam, magas ez neki, mint kacsának az eperfa, amikor újabb, számomra ugyancsak ismeretlen fenegyerek és ugyancsak a 24.hu-nak már Csutit meghaladva így beszélt a mesekönyv akcióról: „Most könyvet égetünk, jövő héten akasztani fogunk? Mi a terv?”
A betegesen fantáziadús fenegyerek, neki is utánaolvastam, ő egy várpalotai rapper, akit most annyira elkapott a közügyek gépszíja, hogy még azt is mondta – noha gyermektelen –, hogy talán „az édesanyával van gond, azért nem akarja, hogy kisgyereke homoszexuális hercegekről meg leszbikus hercegnőkről szóló meséken nőjön fel.” Fluor Tomi, mert ez az akasztós halogéngyerek becsületes neve, akinek a fiatalságnak írt egyik míves szerzeménye a G…cigránát címet viseli, az első sora így szól: „Hé! Na, mi van buzikám?” Ezek szerint mást rappel és mást mond a melegekről. Mindkettő ocsmány.
Csuti meg Tomi, akikhez később csatlakozott Lilu meg Eke Angéla is, akikről szintén fogalmam sincs, hogy kicsodák, ezért maradjunk annyiban, hogy ők együtt a művelt és érzékeny véleményvezérek, és akik annyira szívükön viselik a magyar melegek sanyarú sorsát, hogy védelmükben lenácizzák a tiltakozó édesanyát. Sőt az akasztást, meg az emberirtást is kinézik belőle.
Aberrált, nevesincs celebek – annyian vannak, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni – gondoltam, majd odáig jutottam, el kell engedni őket az ostoba és gyűlölködő véleményükkel együtt. De akkor, akár a gondolatrendőrség keretlegényei, gépem képernyőjére nyomultak a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének hivatalos közleménysorai: „A politikai célú könyvrombolás Magyarország és Európa legszégyenteljesebb emlékei közé tartozik. Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével. El a kezekkel a könyvektől!”
Erre már Isten bizony földhöz vágtam a golyóstollamat. Mert attól, aki egy néhai csinibaba puccoskodó férje, vagy egyszerűen csak huszonnegyedik Lilu, esetleg várpalotai rapper, aki fullra nyomja a kretént, nos attól mit várjon az atyámfia. De ha a könyvesemberek, a kiadók, az írott betű féltő mecénásai sem képesek többre vagy másra, mint előkapni a nácikártyát, az bizony régi beidegződésre, szánalmas szegénységi bizonyítványra vall.
Mert ha az egyetlen érved, hogy nácinak nevezed a másikat, akkor ez azt jelenti, egyáltalán nincsenek érveid. Ady Endre óta tudjuk: antiszemita az, aki beszél róla meg aki abból akar élni. Ha nem telik többre, csak annyira, hogy egy négygyermekes édesanyát – aki mellesleg jobboldali politikus – a nácikhoz hasonlítanak ezen úriemberek, akkor ez nemcsak milliónyi magyar édesanyára nézve sértő és lekicsinyítő, hanem ugyanolyan sértő és lekicsinyítő a holokauszt és a szovjet koncentrációs táborok valamennyi áldozatára és emlékére. Meggondolták mindezt? Kérjenek bocsánatot az élőktől és a holtaktól. Politikai aduként használják szenvedésüket.
Különösen kérjenek bocsánatot, ha azt is méltóztatnak elolvasni, mit üzengetnek és kívánnak azok, akik miatt nácizni tetszenek. Például: „Te is meg leszel semmisítve, gyászkeret fejű nyomorék.” A másik: „Kívánom, hogy a gyereked homoszexuális legyen, te rasszista!” A harmadik: „Óvatosan lépj ki az utcára.” A negyedik: „Máglyára dobnálak, lelocsolnálak benzinnel, aztán elszívnék egy cigit, a csikket pedig rád dobnám, égj el elevenen, te genetikus hulladék.” Halálos fenyegetés, megsemmisítés, emberégetés. Máglya és kemence. Ki is akkor a náci?
A tragédia emlékét szennyezik be, amikor méltatlanul ütnek vele. Ráadásul Dúró Dóra nem elégette azt a kiadványt, hanem ledarálta. Micsoda különbség! Mert az égetés fojtogató füsttel, korommal jár. Ellenben a darálás környezetkárosítás nélkül csak a szennyet tünteti el, a papír újrahasznosítható marad, akár még könyvnek is.
Nemcsak hazug, okafogyott is a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének követelése, hogy el a kezekkel a könyvektől! Viszont annál hangosabb az édesanyáké: el a kezekkel a gyerekeinktől!
Egyébként hazánkban, akár valamennyi, a kultúrát támogató országban, évente tonnaszámra darálnak be, hasznosítanak újra eladhatatlan, rossz könyveket.
…
Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, akkor kattintson ide: magyarnemzet.hu/poszt-
