Itt van az újabb, mintaértékű példa a mindenkori baloldal „ha mi csináljuk, akkor oké” univerzális logikájára.
Tudvalevő, hogy akárhányszor egy ellenzéki politikus megpillant valamely közösségi média felületén egy jobboldali hirdetési kampányt, az ideg-összeroppanás szélére kerülve kezd ordibálni korrupcióról és kormánypárti médiahegemóniáról. Azonnal izzítják hűséges sajtóorgánumaikat, hogy bármi áron derítsék ki, melyik hirdetésre mennyi pénzt fordítottak.
No de ha ők csinálják, az teljesen rendben van. Nem kell hozzá marketingspecialistának lenni, hogy arra következtethessünk, nem két fillérbe kerül elérni, hogy kétpercenként az arcunkba tolják a Fudan Egyetem elleni konzultáció reklámját, illetve annak számos gondosan felépített variánsát. Persze ha nyilvánossá tennék ezen hirdetések költségeit, mindenkinek világossá válna, hogy miért is „nincsen pénze Budapestnek”, amivel az egyik legerősebb panaszkodási lehetőségük veszne el.
Ezen képernyőfotó elkészítéséhez a Facebook megnyitása után elég volt 8-10 másodpercig görgetni a hírsoromat
Fotó: Facebook
A nemzeti konzultációkat rendre három érvvel szokták megtámadni: drágák, didaktikusak és értelmetlenek. Természetesen a Fudan-konzultáció költségeit homály fedi – akárcsak a szőnyegbombaként terjedő hirdetési kampányokét –, de minden bizonnyal ez is jócskán meghaladja a kétfilléres összeget. A kérdésekről azonban mindenki eldöntheti józan paraszti ésszel, hogy mennyiben célozza az emberek véleményére való érdemi rákérdezést és mennyiben ad a potenciális szimpatizánsok szájába négy kiáltványszerű pontot, melyek mentén az önálló gondolatok létrehozására kevéssé képes célközönség helyet megfogalmazzák, hogy mit és miért is kell gyűlölni.
Az pedig már a fentiekből következik, hogy ennek mennyi értelme is van.
