Irvine: Schumacher jobb Sennánál

Michael Schumacher fantasztikus vasárnapi sikere óta a szaksajtó és a megkérdezettek már kezdenek kifogyni a szuperlatívuszokból, amelyekkel az immár négyszeres világbajnok német pilóta teljesítményét illethetnék. A hangzatos szalagcímek utáni hajszában némelyek enyhén szólva túlzásokba is estek, s egyáltalán nem meglepő, hogy ebben az olaszok jártak az élen.
A talján tollforgatók elragadtatásukban alkalmasint kissé el is rugaszkodtak a földtől, amit a következő két példa jól érzékeltet: „Schumacher teljesítette küldetését, és a világ ura lett. Egy autóversenyző a Marsról” (Corriere della Sera), „Schumi és Ferrari – istenek vagytok” (Il Gazzettino).
Tagadhatatlan, hogy ha nem is isten, nem is a világ ura, a Marsot pedig legfeljebb műholdfelvételről ismeri, Schumacher valóban kimagaslik a mostani mezőnyből. Jelenleg az egyetlen zseni, a többiek pedig legfeljebb ügyes versenyzők. A 32 éves német pilóta egyedülálló tehetsége már első futamán, az 1991-es Belga Nagydíjon kiderült, amikor a gyengécske Jordan-Forddal az első tízbe került az időmérő edzésen úgy, hogy először látta az autót. Bár Spában hamar a kavicságyba került, a következő futamon, Monzában már ötödik lett, és kezdettől fogva a legjobbak között számoltak vele. Ayrton Senna 1994. május 1-jei halála óta pedig gyakorlatilag a saját képére formálta a világ legnépszerűbb versenysorozatát.
Eddie Irvine, a Jaguar pilótája – Schumacher korábbi csapattársa a Ferrarinál – a Magyar Nagydíj után nemes egyszerűséggel minden idők legjobbjának nevezte a kerpenit, jóllehet, az efféle kijelentésekkel a tapasztaltabbak általában csínján bánnak. Az északír fenegyerek a néhai Ayrton Sennához hasonlítva Schumachert azt mondta, ha a brazil 1994-ben nem hal meg Imolában, később kénytelen lett volna visszavonulni, mert Schumi mellett csak a másodhegedűs szerepe jutott volna neki a száguldó cirkuszban. Ez Irvine véleménye, ám sokan vannak azonban olyanok, akik pont az ellenkezőjét állítják: ha Ayrton Senna élne, lehet, hogy már Juan Manuel Fangio rekordja sem állna (az argentin öt vb-címet nyert), Schumacher pedig nem lenne négyszeres világbajnok. Hogy „mi lett volna, ha”, az sajnos nem derülhetett ki. Ami biztos, az a valóság.
A valóságban pedig tegnap óta is történt egy s más. Luca di Montezemolo, a Ferrari elnöke például üzent Ron Dennisnek, a McLaren-Mercedes csapatfőnökének, hogy ha segítségre van szüksége, meri ajánlani az egyik legjobb barátját, aki pszichiáter. Di Montezemolo így reagált Dennisnek a Magyar Nagydíj előtti vádjaira, hogy a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) más szabályokat alkalmaz a Ferrarira és Schumacherre, mint az összes többi csapatra.
Elkezdődtek a találgatások arról is, vajon 1998 és ’99 világbajnoka, Mika Häkkinen elhagyja-e a McLaren istállót. Sokan tudni vélik, hogy a wokingiak mindössze hárommillió dolláros alapfizetést ajánlottak a finnek, aki a futamgyőzelmek után prémiumként vehetne fel további százezreket. Ezért úgy hírlik, Mika menni készül, s akik erről beszélnek, azok leginkább honfitársát, a fantasztikusan tehetséges, mindössze 21 éves Kimi Räikkönent látnák szívesen a helyén. A híresztelések alapja, hogy a McLaren-Mercedes továbbra is habozik bejelenteni, melyik két pilótával vág neki a 2002-es szezonnak, pedig sokan már a Német Nagydíj előtt biztosra vették, hogy jövőre is Häkkinen és Coulthard vezeti az „ezüstnyilakat”.
Az azonban biztos, hogy a Ferrarinál marad minden a régiben, azaz a M. Schumacher–Barrichello versenyzőpáros, illetve Jean Todt csapatvezető és Ross Brawn technikai igazgató pozíciója szilárd, mint a csapat belső egysége.