- Labdarúgás -
Az elmúlt húsz évben nem a meglepetések és az óriásölő kis csapatok bajnoki címei jellemezték a Primera Divisiont. Egészen pontosan 1984 óta 17-ből 15-ször a Barcelona és a Real Madrid végzett az élen, a két maradék elsőséget a Deportivo La Coruna és az azóta hanyatlásnak indult Atletico Madrid szerezte meg. Ennek ellenére a spanyol közvéleménynek az a része, amely az egymást szemmel tartó két ősi riválisnak, azaz a Barcának és a Realnak szurkol, ismét bizakodik. Hogy joggal teszi-e ezt, az majd csak jövő tavasszal derül ki.
Az kétségtelen, hogy már az előző szezonban is voltak apró jelek, amelyek a két sztárklub totális uralmának végét jelezték. Itt elsősorban arra gondoljunk, hogy a Barcelona a csúfos Bajnokok Ligája-szereplés után is csak az utolsó fordulóban, a Valencia ellen lejátszott találkozón, annak is az utolsó perceiben vívta ki kínkeservesen a BL-szereplést jelentő negyedik helyet. Ehhez a brazil fenomén, Rivaldo 18 méterről, kapunak háttal végrehajtott, ollózásos találata kellett. Hajszálon múlt…
Ezzel szemben a Deportivo biztos második helyezett lett a fordulókkal a befejezés előtt célba ért Real mögött, míg a Mallorca gárdája a Barca orra előtt csípte el a bronzérmet.
A címvédő – és lehet, hogy mire ezeket a sorokat olvassák már Szuperkupa-győztes – lila-fehérek, bármilyen valószerűtlenül is hangzik, egyetlen játékost szerződtettek. A 28-szoros bajnok Európa vitathatatlanul legnagyobb „halát” fogta ki a futballpiac bőséges kínálatából: a francia Zinedine Zidane ugyanis 42 millió fontért és nem utolsósorban spanyol felesége kedvéért elhagyta az olasz Juventust, és igazolt Madridba. A világ- és Európa-bajnok, aranylabdás karmester irigylésre méltó pozícióba került, hiszen világklasszis társakat kell majd jobbnál jobb helyzetekbe hoznia. Raúl, Figo, McManaman, Savio és Morientes, hogy csak az elsősorban „előre futballozó” játékosokat említsük, mind kiváló képességű labdarúgók, akik megfelelő karmesterrel félelmetesen erős csapatot alkothatnak.
Joan Gaspart, a vetélytárs Barcelona elnöke már kicsit kényelmetlenül érzi magát az elmúlt két év nyeretlensége miatt, többek között ezért is igazolt „bőszen” a klub. A messiást egy 19 éves argentin fiúban látják, aki fiatalsága ellenére már az idei pontvadászat meghatározó szereplője lehet. Saviola a 20 éven aluliak világbajnokságán első helyen végzett „gauchók” erőssége volt, a torna gólkirálya lett, ami ugyan jó ajánlólevél, de ahhoz, hogy a csatár a Barca erőssége legyen, minden bizonnyal még több kell majd, na és ne feledjük, a 25,9 millió dolláros vételár gyakran nyomaszthatja a még csak 19 éves labdarúgót. A francia Christanval (Monaco) és a svéd Patrik Andersson (Bayern München) a védelmet igyekszik stabilizálni, míg a brazil Rochembacknak a jobb szélről Rivaldót és Kluivertet kell kiszolgálni.
A két szezonnal ezelőtti győztes, legutóbb ezüstérmes La Coruna szeretne ismét feljebb lépni, ennek érdekében került a Deportivóhoz az egykori spanyol válogatott Amavisca, valamint a jugoszláv Djorovics (Celta Vigo) és Gonzalez Sergio (Espanyol). „Az elmúlt két, számunkra sikeres idényben bebizonyítottuk, hogy a spanyol foci nem csak a Real Madridról és a Barcelonáról szól. Ellenük mindig nehéz játszani, de már nem annyira, mint például a kilencvenes évek elején. Már nem félünk tőlük” – fogalmazott Javier Irureta, a Depor trénere.
A bronzérmes Mallorcát és a BL-ről lemaradt Valenciát ugyan nem lehet potenciális bajnokjelöltnek nevezni, de az élboly végső alakulásába mindenképpen beleszólnak majd.
A legszebb, a legkönnyedébb, a leglátványosabb – a hazai szurkolók remélik, hogy ebben az idényben is kiérdemli ezeket a jelzőket a spanyol bajnokság.
Az őzek párzási időszaka miatt van veszély az utakon
