A Tüske lesz a megmentő

Sokan megkönnyezték a Budapest Sportcsarnokot, azt a lassacskán már öregedő, ám sok felejthetetlen élményt nyújtó építményt, amely 1999 december 15-én égett porig. A tornászokat különösen lesújthatta a hír, hiszen akkor biztos volt, hogy 2002 őszén fővárosunk lesz a házigazdája a torna-világbajnokságnak. A város nem változott, a helyszín, a csarnok azonban igen. Erről beszélgettünk Forgács Róberttel, a tornaszövetség főtitkárával.

A tűzvész előtt néhány hónappal ítélte oda hazánknak a világbajnokság rendezési jogát a nemzetközi szövetség. Emlékszik-e még arra, milyen gondolatok jártak a fejében, amikor elpusztulni látta a BS-t?
– Képzelheti… Az első órák lidércesek voltak, az első hetekben a gondolkodáson, a tépelődésen volt a sor, aztán az ünnepek után már a tettek következtek, mert a rendezésről nem akartunk lemondani.
– Az idő azt mondja, jól tették. Ebben az optimizmusban biztosan szerepet játszott az is, hogy az elmúlt két évtizedben több világversenyt rendeztünk – közmegelégedésre.
– Pontosan ez volt a nemzetközi szövetség vezetőinek az egyik érve, amikor arra biztattak bennünket, hogy vállaljuk el a rendezést.
– Néhány hete, hónapja felröppent a hír, hogy a BS helyén épülő új sportcsarnokban lesz a jövő évi verseny, mégpedig úgy, hogy ezzel az eseménnyel adják át a létesítményt.
– Csak a lehetősége vetődött föl, de végül két oknál fogva sem vállaltuk. Az egyik, hogy az új létesítményt a tervek szerint december 15-én adják át, a „mi vébénk” pedig novemberben lesz. Tárgyalhattunk volna esetleg az ISM-mel és a kivitelezővel arról, hogy az átadás időpontját valamivel előrébb hozzák, mi pedig későbbre csúsztatjuk a világbajnokságot, valamikor decemberre. Ám túlságosan nagy lett volna a kockázat.
– Új házba beköltözni mindig az.
– A legjobb kivitelezés mellett is lehetnek olyan apró hibák, amelyek kijavítása már nem fért volna bele az időbe. Arról nem beszélve, hogy be is kell lakni a helyszínt. S akkor még nem szóltam arról, hogy bölcs dolog legalább egy próbaversenyt tartani.
– Pedig ha valamivel, akkor ezzel lehetett volna tökéletes hírverést csinálni a világbajnokságnak Európa és a világ előtt egyaránt. Végül hol rendezik meg a vb-t?
– Ma már elmondhatom, hogy a vb helyszíne az ELTE–BME lágymányosi sportcsarnoka lesz. A „Tüske”, ahogy sokan ismerik, a lebontott BEAC-pálya és a létező MAFC-sporttelep tőszomszédságában van. Oda 3500 nézőt tudunk leültetni. Ideális helyen fekszik, megfelelő infrastruktúrával.
– Nem gondoltak arra, hogy vidéki városnak adják a rendezést?
– Több város, több csarnok is felvetődött. Mindenütt ugyanazzal a gonddal találkoztunk: az infrastruktúra hiányával.
– Mire gondol?
– Egy tornavébéhez különleges feltételeket kell biztosítani. Elsősorban az edzőtermekre gondolok, s arra, hogy minden egyes résztvevőnek napi hat óra edzésidőt kell biztosítani, tíz napon át.
– Ez nem akármi… Hány indulóra számítanak?
– Hozzávetőlegesen negyven országból körülbelül háromszáz tornászra.
– Így kiszámítható, hogy összesen hány óra edzésidőt kell biztosítani, miközben ott van maga a verseny is. Tényleg, mennyit?
– Sokat, nagyon sokat. Arról nem beszélve, hogy ezeket természetesen össze is kell hangolni. De nehogy azt higgye bárki is, hogy panaszkodom. A BS elpusztulása óta végre most, az utóbbi egy-két hónapban érzem, hogy jövő év novemberében ismét olyan világbajnokságnak leszünk a házigazdái, amelyre büszkék lehetünk.