Ha nagy a tét, csődöt mond a válogatott

GRÚZIA–MAGYARORSZÁG 3-1 (1-1) Világbajnoki selejtező, 8. csoport. Tbiliszi, 15 000 néző, vezette: Kos (szlovén). GRÚZIA: Gvaramadze – Hizanisvili (Szadzaja, 74. perc) – Kaladze, Rekviasvili – Ckitisvili, Nemsadze, Dzsamarauli, Kinkladze, Kobiasvili – S. Arveladze (Demetradze, 62.), Kavelasvili (Iasvili, 46.). MAGYARORSZÁG: Király – Korsós Gy., Sebők, Mátyus – Pető T., Lisztes, Halmai (Dárdai, 59.), Illés (Lendvai, 66.) – Kabát, Horváth F. (Tököli, 62.), Korsós A. Gólszerzők: Arveladze (34.), Dzsamarauli (51.), Iasvili (64.), illetve Mátyus (43.). Kiállítva: Rekviasvili (64.).

Sorsdöntő világbajnoki selejtező mérkőzésen a magyar válogatott 3-1-es vereséget szenvedett Grúzia ellen Tbilisziben. Ez azt jelenti: nemzeti együttesünknek gyakorlatilag nincs esélye arra, hogy legalább pótselejtezőn próbálja magát kvalifikálni a 2002-es vb-re. Matematikailag persze még maradt remény, ám a számolgatás már nem önámítással, hanem kifejezetten önbutítással érne fel.
Katasztrofális, szánalmas, gyalázatos. A látottakat hívebben tükröző jelzőket nem lehet találni – igaz, nem is érdemes keresni – a Bicskei Bertalan által irányított együttes szombat esti teljesítményére. Ahhoz képest, hogy a szövetségi kapitány a múlt heti felkészülést a győzelmi kényszer jegyében végeztette el játékosaival, s folyton-folyvást hangoztatta: nemcsak támadni kell, hanem támadni is fog a válogatott, semmi nem valósult meg az elképzelésekből.
Bicskei terveivel ellentétben az első húsz percben egyértelműen az történt a pályán, amit a hazaiak akartak. A pályán lévő tizenegy magyar futballista között nemhogy irányító nem akadt, aki játékával segítette volna társait, de még vezéregyéniség sem, aki jobb híján, lelkesítette volna a többieket, maradt tehát a „közelről nézi a mecscset” kategória. A grúz fölényt csupán az első magyar lehetőségként jegyezhető, valójában veszélytelen Pető-lövés törte meg (22. perc). Majd Sota Arveladze pillanatai következtek: a támadó két alkalommal is csak Királlyal állt szemben, ám egyszer a kapusba lőtt, egyszer pedig fölé emelt. Mindkét esetben megdöbbentő volt látni, hogy magyar védő a „környéken” sem járt, s amit ekkor sejthettünk, az a 34. percben vált valósággá. Ckitisvili a jobb szélen, körülbelül három négyzetméternyi területen előbb Mátyust bolondította meg, majd Sebőköt játszotta át egy „köténycsellel”, beadása után pedig a teljesen őrizetlenül hagyott Arveladze helyezett a hálóba (1-0). Válogatottunk egyenlítő gólja meglepetésszerűen „érkezett”: a Mátyus– Lisztes akció után a védő lépett ki a hazai bekkek közül, s hat méterről a jobb alsó sarokba lőtt (1-1). Ekkor csupán az adhatott reményt, hogy az első kidolgozott magyar helyzet góllal végződött…
Aztán bebizonyosodott: a magyar válogatott nem külső körülmény hatására védekezett szervezetlenül, és támadott elképzelés nélkül, mert javulás a szünet után sem volt látható. Az 53. perc pontos képet adott együttesünk tartásáról. Dzsamarauli ugrott ki a magyar kapu felé, a nyomában loholó Petőt egy csellel teljesen becsapta, egyúttal leültette Királyt is, majd elegánsan a bal alsó sarokba helyezett (2-1). Igazi demoralizáló gól volt, és a hatás nem is maradt el. Demetradze ugyanis elcsente a labdát az elmélázó Sebőktől, Iasvilihez passzolt, aki Korsóst átjátszva lőtt a magyar kapuba (3-1).
A magyar válogatott ekkor váratlanul kapott még egy esélyt, hiszen Rekviasvili kiállítása miatt huszonöt percet emberelőnyben játszhatott, ám ezt a lehetőséget is elpocsékolta. A grúzok tíz emberrel sem játszottak alárendelt szerepet, sőt válogatottunk örülhetett, hogy megúszta újabb kapott gólok nélkül. A tbiliszi mérkőzés kísértetiesen hasonlított a júniusi bukaresti vendégjátékra. Akkor szintén „csak azért is” hangulatban készült a válogatott, és akkor ugyancsak kétgólos (2-0) vereség lett a gyámoltalan játék eredménye. Pedig mindenki – játékos és vezető – ígérte: „nem ijedünk meg a ránk váró pokolban”. Ezúttal „csak” egy csapat volt Sebőkék ellenfele, de bizonyítani most sem sikerült. S nemcsak futballistaként, sportemberként sem.
*
A 8. csoport állása
1. Olaszo. 6 5 1 – 15-3 16
2. Románia 6 4 – 2 7-6 12
3. Magyaro. 6 2 2 2 14-10 8
4. Grúzia 6 2 – 4 9-11 6
5. Litvánia 6 – 1 5 3-18 1
A másik találkozón: Litvánia–Olaszország 0-0.
Jegyzet a 19. oldalon