A futók a lábukkal szavaznak

Egy évtizede még alaposan megnézték a járókelők azokat a – szerintük – csodabogarakat, akik a város utcáin, terein rótták a köreiket, napjainkra viszont teljesen természetessé vált az utcai futás. A fővárosban a Budapest Sportiroda (BSI) rendezi a legjelentősebb versenyeket; a cég vezetőjének, Kocsis Árpádnak meggyőződése, hogy a futástól boldogabbak lesznek az emberek.

-TÖMEGSPORT-
Szép múlt áll az iroda mögött. A mai sikerek árnyékában emlékszik még a kezdetekre?
– Az irodát még a fővárosi tanács hozta létre különféle tömegsportrendezvények szervezésére, összefogására. 1989-ben kerültem oda, akkor mindössze két jelentősebb viadalunk volt, az IBUSZ-maraton és a Vivicitta. Az elmúlt tíz esztendőben fokozatosan bővítettük a kört. Nagyon büszke vagyok arra, hogy most már szinte a teljes futószezont átfogják a versenyeink. Márciusban kezdjük az idényt, és október közepéig, a nyári holtidőszakot leszámítva, majdnem minden hétvégére kínálunk valamilyen lehetőséget. Az idén például tizennégy versenyünk volt, összesen hetvenezer indulóval, de egy-két rendezvényen már korlátoznunk kell a létszámot, mert egy bizonyos határ fölött a tömeg már nehezen kezelhető. A számoknál azonban fontosabbak a célban csillogó tekintetek, az az átható boldogság, amely a futókból sugárzik. Mi akkor dolgozunk jól, ha a futás örömet szerez annak, aki teljesíti az aktuális távot. Az öröm fertőz: gyakori, hogy az indulók rokonai, barátai legközelebb szintén rajthoz állnak.
– Mitől lettek roppant népszerűek a rendezvényeik?
– A futók a lábukkal szavaznak, ott indulnak, ahol minőséget kapnak. Ha itthon is olyan szervezett versenyeken vehetnek részt, mint mondjuk Bécsben vagy Berlinben, akkor inkább nálunk állnak rajthoz. Igyekszünk sokszínű eseményeket szervezni. Van, hogy egy adott viadalon belül a különböző korosztályoknak más és más távon kínálunk lehetőséget a megmérettetésre. Van, hogy a viadalok jellege eltérő, például a gellérthegyi csúcsfutás egészen másfajta kihívás, mint egy tizenkét kilométeres táv, esetleg a maratonváltó. A Libress-futás külön szám, hiszen egész napos rendezvény, s legutóbb már tizenhat különböző sportág szerepelt a programban.
– Manapság általános sirám, hogy az igazán nagy cégeket roppant nehéz rávenni arra, hogy a sportra költsenek, miközben a futóversenyek esetében szinte sorban állnak a multinacionális cégek. Hogyan érték ezt el?
– Minden sporteseménynek más és más reklámlehetőségei vannak. Nálunk az a lényeg, hogy a szponzor és a futó közvetlenül találkozik. Azt hiszem, sikerült elérnünk, hogy mindenki elégedett legyen, hiszen a szponzoraink eddig csak akkor változtak, ha az elképzeléseik változtak. A Libress-szel 1989 óta, az OTP-vel 1992 óta vagyunk kapcsolatban, a Kaiser’s– Plus-maratonra pedig már 2006-ig szerződésünk van.
– Melyik versenyre a legbüszkébb?
– Valamennyi más és más okból emlékezetes, a Kaiser’s–Plus-maratont mégis kiemelném, mert kezd igazán kiemelkedő eseménnyé válni. Már nem csupán itthon tartják számon, hanem Kelet-Európa legjelentősebb maratoni versenyeként emlegetik. A szurkolókkal együtt százezer embert mozgatott meg, amire kevés rendezvény képes. A viadalra már külföldről is sokan érkeznek. A futás lassan önálló ágazattá válik a turizmuson belül, egy-egy nagy nemzetközi versenyről világszerte beszélnek, írnak, ami óriási reklám az adott városnak, pénzzel talán megfizethetetlen hírverés.
– A sikerek másik oldala, hogy az útlezárások miatt képtelenség közlekedni Budapesten.
– Néhány esztendeje magunk is többször szembesültünk ezzel a gonddal, tavaly azonban már nem volt akkora az elégedetlenség, mint korábban. Ez nem azt jelenti, hogy senki nem bosszankodott, hiszen ezt az ellentétet a legjobb szervezéssel sem lehet tökéletesen feloldani, de a feszültségeket csökkenteni lehet, és kell is. Közlekedési szakemberekkel terveztetjük meg az útvonalakat, igyekszünk mindenhol alternatív kerülőket kijelölni, hogy aki siet, annnak hat-nyolc percre se kelljen leállnia miattunk, ráadásul megpróbáljuk előre informálni az embereket az útlezárásokról.
– Számíthatunk újdonságokra a következő esztendőkben?
– Minden évben igyekszünk gazdagítani a kínálatot, a programok körét. Most is vannak ötleteink, amelyek még csak ötletek, így nem beszélnék róluk. Az elmúlt szezonban a hungaroringi maraton és félmaraton hatalmas sikert aratott, óriási élmény volt azon a betonszalagon futni, amelyen máskor a Formula–1-es autók száguldanak. Egyébként pillanatnyilag az a legfontosabb célunk, hogy ne a versenyek számát növeljük, hanem még erősebb viadalokat szervezzünk.
– A tavalyi Avon-futáson igazi világsztárok is rajthoz álltak. Elképzelhető, hogy egyre több klasszis érkezik Budapestre?
– Ez nem tőlünk függ. A legnagyobb baj az, hogy a magyar piac kicsi, ezért mi nem kérhetünk el olyan összegeket a rajthoz állásért, mint a nyugati szervezők, ezért kevesebbet is költhetünk. Nálunk legfeljebb háromezer forint a nevezési díj, míg Nyugat-Európában tíz–tizenötezer, de New Yorkban több mint száz dollár, azaz közel harmincezer forint. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne törekednénk arra, hogy hozzánk is eljussanak a sztárok. Pénzkérdés az egész. Meggyőződésem, hogy öt éven belül lesz olyan televíziós csatorna, amelyik végigközvetít egy olyan Budapest-maratont, amelyen valaki két óra nyolc percen belül ér célba. Az már olyan idő, amelyre mindenki odafigyel. A támogatók is.