A Kispestet nem lehet kétszer elutasítani

Tizennégy évi futball és tizennégy évi – egy négy hónapos menedzseri időszakot leszámítva – szünet után visszatért Kispestre Détári Lajos, akinek feladata az, hogy – többek között – az Eintracht Frankfurtnál, az Olympiakosznál, az Anconánál, a Bolognánál és a Genoánál szerzett tapasztalatait hasznosítsa, és persze imázsával visszaadja a vonzerőt az egykori sikerklubnak.

- Labdarúgás -

Bajnokok nem leszünk egyik pillanatról a másikra – fogja viszsza a lelkendezőket az egykori középpályás. – Az is egyértelmű, hogy nem Owenekkel és Raúlokkal dolgozom. Ugyanakkor mindig hangoztatom, pozitívan kell hozzáállni a magyar játékosokhoz is, hogy a szükséges munkát megfelelő minőségben és mennyiségben el tudjam végeztetni velük. Ez alapvető dolog, az eredmény csak másodlagos.
– Miért húzódott napokig a megegyezés?
– Bár én voltam az egyedüli jelölt, úgy éreztem, Koncz László, az egyik tulajdonos az ünnepek után akarja bejelenteni a változást.
– Igaz, hogy fél évvel ezelőtt már visszatérhetett volna Kispestre?
– Igen, akkor arról beszéltünk a tulajdonosokkal, hogy én váltom Szurgent Lajost. Azért nem jöttem végül, mert ragaszkodtam a stábomhoz, de csak rám számítottak. Időközben Csepelen is sok minden megváltozott, és persze a Kispestnek nem lehet kétszer nemet mondani…
– Ha jól tudom, most négy-öt segítője is lesz.
– Valóban, és nem is tudom, mit kezdünk majd egymással az edzésen, mert én szeretem magam irányítani a gyakorlatokat és dolgoztatni a játékosokat.
– A tulajdonosok milyen jövőképet tudtak felvázolni önnek? Pletykák szerint a csapat elköltözhet Kaposvárra.
– Megnyugtattak, nincsenek ilyen terveik, s bevallom, a költözésről szóló híreket én sem hittem el, bármennyire nehéz helyzetben is volt a klub. Az viszont még kérdés, mikor kezdődik el a pálya felújítása, és hogy tavasszal „albérletben” kell-e játszanunk.
– Milyen terveket tűzött a csapat elé?
– Ezekről nem szívesen beszélek, mert jobban meg kell ismernem a játékosokat, a környezetet, és persze sok függ attól, milyen erősségű kerettel kezdhetjük a tavaszi idényt. Ha a formánkat stabilizálni tudjuk, biztosan nem kell félnünk a kieséstől, de nagy bátorságra lenne szükségem, hogy kijelentsem: bejutunk az első hat közé.
– A játékoskeretből eddig Piroska távozott Újpestre. Ő veszteségnek számít?
– Egyetlen játékoshoz sem ragaszkodom, mert a futball üzlet, és a tulajdonosok joga eldönteni, kit vesznek meg, és kit adnak el. Azt persze tudniuk kell, hogy a kiárusítás az eredményesség rovására mehet. Én mindenben partner vagyok, ám azt is tudom, hogy hiába igazolunk akár négy-öt játékost is, ha nem jönnek az eredmények, akkor az edzőt küldik el.
– Gondolt arra, hogy azért esett önre a választás, mert a szurkolók már csak a személye miatt is kíváncsiak lesznek a csapatra?
– A sikeres játékosmúlt egyetlen pályája elején lévő edzőnek sem elég, a szurkolókat a látványos játék és a győzelmek hozhatnák vissza a stadionba. Úgyhogy nekem is bizonyítanom kell.
– Akadnak olyan szurkolói csoportok Kispesten, amelyek szerint ön büszkébb az FTC-nél eltöltött négy hónapra, mint a kispesti 14 évre…
– Ez természetesen nem így van. Amikor a Ferencvárosba szerződtem, akkor visszatérhettem volna Kispestre is, csak az akkori vezetők nem akarták. Tény, miattuk sok jó játékos távolodott el ettől a klubtól. Az viszont igaz, hogy ősszel a Fradi öregfiúk csapatában játszottam, mert sok barátommal lehettem együtt. Ha viszont tavasszal is folytatnám, az tényleg fura lenne.