Milyen minőségben érkezett Magyarországra?
– Ha a debreceni világbajnokságot követő 2003-as Los Angeles-i vébé szervezőbizottsága ellátogat ide, hogy az előkészületeket tanulmányozza, akkor természetesen velük tartok, nem kell ehhez semmilyen különleges funkció.
– Elképzelhető, hogy hamarosan újabb Károlyi-tanítványok kápráztatják el a világot?
– Ebben szinte biztos vagyok, de nekik már nem én vagyok az edzőjük, hanem a feleségem. Én már nem vállalom, hogy a mindennapos edzéseket irányítsam, márpedig ezt másként nem lehet csinálni. Tizenöt-húsz évente jön össze olyan tehetséges csapat, mint amilyen a mostani utánpótlás-válogatottunk.
– Milyennek látja a novemberi világbajnokság előkészületeit?
– Óriási lehetőség, hogy Magyarország rendezheti a vébét, hiszen kétszer kellett kivívnia ezt a dicsőséget, mert a Budapest Sportcsarnok leégése miatt elvették a rendezési jogot, amelyet újra el kellett nyerni. Egy ilyen világbajnokság megteszi a hatását, ugyanis világszerte közvetítik az eseményeket. Most bizonyíthatjuk, hogy mire képes a magyar, milyen házigazdák tudunk lenni. Így mondom, mert itt van a lelkem, és azon leszek, hogy sokan jöjjenek ide Amerikából, lássák ezt a csodavilágot, ezt a csodavárost. Aztán vigyék a hírünket haza, hogy utána szüleik, gyerekeik is ellátogassanak ide. Hatalmas lehetőség ez a világbajnokság, és szerencsére ezt okos emberek át is érzik. Debrecen polgármestere, Kósa Lajos egy rendkívüli személyiség, aki sokat és ügyesen dolgozik a sikerért, minden elismerést megérdemel.
– Láthatóan roppant fontosnak tartja, hogy emlékezetes világbajnokság legyen a magyarországi, és ennek már akkor tapasztalhattuk a jelét, amikor az elsők között ajánlott fel tízezer dollárt a leégett BS újjáépítésére. Elképzelhető, hogy magyar tornászok edzéseit is irányítsa?
– Kiváló edzők vannak itt, keményen dolgoznak, rendre feltűnnek sikeres magyar tornászok. Biztos vagyok benne, hogy a debreceni világbajnokságon is eredményesek lesznek a magyar versenyzők.
– Romániából 1981-ben költözött az Egyesült Államokba, s az új közegben is sikeres lett. Mennyire kellett ehhez megváltoznia?
– Ha változtam volna, elvesztem volna. Különös ország az Egyesült Államok, ahol mindenki büszkén, de féltékenyen őrzi az értékeit, s így nagyon nehéz összefogni a válogatottak felkészülését, hiszen senkit nem akartak elengedni a közös edzőtáborokba. Húsz év munkájába került, hogy elismerjék ennek a szükségességét.
– Mennyire népszerű és fontos a torna Amerikában?
– Azt hiszem, egyre többen jönnek rá, hogy a sport ragyogó lehetőség a kiemelkedéshez, az értelmes célok megtalálásához. A sport rengeteg dologgal gazdagítja az embert, olyanokkal, amelyek pénzért nem vásárolhatók meg. Ha kezdetben nem is mindenki értett meg, ma már rengetegen akarnak tornászni. Az a lényeg, hogy a gyerekek ne otthon üljenek, és a televíziót bámulják órákon keresztül.
– Egykori tanítványaival mennyire tartja a kapcsolatot?
– Születésnapokon vagy ünnepnapokon mindig felhívnak, és többen is a közelemben élnek. Mary Lou szintén Houstonban lakik, Nadia a melletünk lévő államban, Eberle Kaliforniában, de hosszan sorolhatnám a többieket is, hiszen majdnem mindegyikükről tudok.
– Ezek szerint a szigorú, olykor kíméletlennek tűnő módszerei ellenére tanítványai pályafutásuk után is szívesen emlékeznek önre.
– A csúcsra csak nagyon kemény edzésekkel lehet feljutni, amit a kívülállók, akik soha nem sportoltak, nem érthetnek. De ha a munka során a szeretetet is érzik a tanítványok, akkor miért haragudnának az edzőikre?
– Milyennek ítéli Budapest esélyeit a 2012-es olimpia elnyerésére?
– Nagy küzdelem lesz a rendezési jogért, számos amerikai város is pályázik a házigazda szerepére, s mivel Houston szintén harcba szállt, kicsit megosztott a szívem. De óriási siker lenne, ha Budapest győzne, és nagyon örülnék neki.
Washington
A horvát kormányfő óva intett a vámháborútól
