A Herminátor balesete miatt üres a trón

Az alpesi sí története ugyan megközelítőleg sem nyúlik vissza olyan messzire, mint az északi versenyszámoké, ám a síelés népszerűvé válásával az érdeklődés iránta vitathatatlan. Várhatóan Salt Lake Cityben is megkülönböztetett érdeklődés kíséri majd a versenyeket, annak ellenére, hogy az utóbbi esztendők legnagyobb egyénisége, az osztrák Hermann Maier hiányzik majd. Távollétében hatalmas harc várható az üresen maradt trón betöltéséért.

- Alpesi sí -

Négy esztendővel ezelőtt Nagano lejtőin ugyan nem a csak egyszerűen Herminátorként emlegetett Maier volt a legeredményesebb – a szintén két aranyérmet nyerő német Katja Seizinger a nőknél egy bronzot is hozzátett a gyűjteményéhez –, mégis elvitathatlanul az osztrák síelő lett a lejtők királya. A flachaui klasszis a lesiklás során hátborzongató módon bukott, száz métert repült a levegőben, majd a biztonsági hálókon kívül landolt. A kisebb zúzódásokkal megúszott mutatványt követően azonban néhány nap alatt kétszer is felállhatott a dobogó tetejére. Maier azóta is félelmetes formában gyűjtögette az újabb titulusokat, ő az első, aki 2000 pontos összteljesítménnyel nyerte el a Világkupát, ám augusztusban motorbalesetet szenvedett, s bár felépült, nem sikerült megfelelő formába kerülnie, így nem vállalta az indulást.
Távollétében sem maradunk azonban klasszisok nélkül, hiszen a két norvég csillag, Kjetil-Andre Aamodt és Lasse Kjus minden fellépése izgalmakat rejteget. Az idén gyengébben szereplő Kjustól mindenki tart, hiszen 1999-ben sem volt csúcsformában szezon közben, ennek ellenére a világbajnokságon két arany- és három ezüstérmet nyert, az első versenyző lett, aki egy évben mind az öt számban a dobogóra állhatott.
A sokoldalúság egyébként Aamodtra is jellemző, így óriási meglepetés lenne, ha a kombinációt nem ő nyerné – a legutóbbi három vb-n legyőzhetetlen volt ebben a számban. Aamodt a tavalyi vb-n, St. Antonban rekordot állított föl, pályafutása során már tizenöt világbajnoki és olimpiai érmet nyert, ennyit korábban egyetlen klasszisnak sem sikerült.
A Herminátor trónjának elfoglalására azonban mégis egy osztrák a legesélyesebb: a nagy öreg, a 35 esztendős Stephan Eberharter élete nagy lehetősége előtt áll. Eberharter eddigi egyetlen világbajnoki aranyérmét tizenegy esztendővel ezelőtt még 1991-ben, kombinációban harcolta ki, azóta talán a naganói olimpián óriás-műlesiklásban elért ezüstérmére a legbüszkébb. Az idén azonban fölényesen vezet az összetett Világkupában, a hétvégi viadalon St. Moritzban előbb lesiklásban diadalmaskodott, majd óriás-műlesiklásban sem tudták riválisai megelőzni.
Eberharter parádéja ellenére az osztrákok kissé szorongva várhatják az olimpiát, hiszen amíg az utóbbi években valamennyi szakágban győzelmi esélyekkel rajtoltak legjobbjaik, az idén már korántsem akkora a fölényük. Ez pillanatnyilag azt jelenti, hogy öt aranyat is nyerhetnek a férfiaknál, de ötször hoppon is maradhatnak.
Az azonban elképzelhetetlennek tűnik, hogy az osztrákok az alpesi síben olimpiai bajnoki cím nélkül zárják a versenyeket, hiszen a nőknél is több favoritot indítanak el Salt Lake Cityben. A legjobb formában az öszszetett Világkupában élen álló Michaela Dorfmeister van, aki lesiklásban világbajnoki címvédőként rajtolhat, elszántságát pedig csak növelheti, hogy az olimpiai arany – Eberharterhez hasonlóan – hiányzik gyűjteményéből. Persze könnyen úgy járhat, mint St. Antonban Renate Götschl, aki több számban is esélyesként rajtolt, ám végül egy lesikló ezüstéremmel kellett beérje.
Katja Seizinger és Deborah Compagnoni búcsújával ugyan fakóbbá vált a női mezőny, de így is találunk néhány nagy egyéniséget a résztvevők között. Az elnyűhetetlen svéd Pernilla Wiberg például tizenharmadik műtétje után is állja a versenyt a fiatalokkal, bár a térdeket jobban igénybe vevő technikai számokban már nem indul. A kétszeres olimpiai bajnok skandináv klasszis az idén egy Vk-ezüsttel jelezte, hogy továbbra is számolni kell vele, miként a Seizinger-utód, a műlesiklásban címvédő Hilde Gerg sem esélytelen, hiszen szuperóriás-műlesiklásban (SG) vezet a Vk-sorozatban.
Említsük meg a házigazdák versenyzőit is, akik között ugyan kevés igazi klasszis akad, de félelmet nem ismerő elszántságukkal sokszor okoztak már meglepetést. Legutóbb éppen St. Antonban, ahol Daron Rahlves SG-ben diadalmaskodott. A mostani Világkupa-sorozatban ugyan nem jeleskedett, ám szezon közben tavaly sem csillogott.
Annál eredményesebb az új felfedezett, Bode Miller, aki a harmadik helyen áll az összetett Vk-ban, és különösen a technikai számokban – műlesiklásban és óriás-műlesiklásban – érhet a dobogóra. A legnagyobb klasszis kétségtelenül Picabo Street, a naganói SG-bajnok. Az amerikai kedvenc ugyan két esztendővel ezelőtt súlyosan megsérült, s azóta nem kápráztatta el a szurkolókat, ám pályafutását bevallottan egy aranyéremmel szeretné megkoronázni.
Az alpesi sí persze régóta nem csupán néhány ország külön viadalát hozza, az utóbbi évtizedben nyert már világbajnoki címet finn és ausztrál versenyző is, a Kostelic testvérek révén pedig a horvátok is megkülönböztetett érdeklődéssel kísérik majd a versenyeket, amelyekre éppen az európai szurkolók számára kedvező, déli órákban kerül sor.

- Esélyleső -
A naganói érmesek. Férfiak. Lesiklás: 1. Jean-Luc Cretier (Franciaország), 2. Lasse Kjus (Norvégia), 3. Hannes Trinkl (Ausztria). Kombináció: 1. Mario Reiter (Ausztria), 2. Kjus, 3. Christian Mayer (Ausztria). Szuperóriás-műlesiklás: 1. Hermann Maier (Ausztria), 2. Hans Knauss (Ausztria) és Didier Cuche (Svájc). Óriásműlesiklás: 1. Maier, 2. Stephan Eberharter (Ausztria), 3. Michael von Grünigen (Svájc). Műlesiklás: 1. Hans-Petter Buraas (Norvégia), 2. Ole-Christian Furuseth (Norvégia), 3. Thomas Sykora (Ausztria).
Nők. Lesiklás: 1. Katja Seizinger (Németország), 2. Pernilla Wiberg (Svédország), 3. Florence Masnada (Franciaország). Kombináció: 1. Seizinger, 2. Martina Ertl (Németország), 3. Hilde Gerg (Németország). Szuperóriás-műlesiklás: 1. Picabo Street (Egyesült Államok), 2. Michaela Dorfmeister (Ausztria), 3. Alexandra Meissnitzer (Ausztria). Óriás-műlesiklás: 1. Deborah Compagnoni (Olaszország), 2. Meissnitzer, 3. Seizinger. Műlesiklás: 1. Gerg, 2. Compagnoni, 3. Zali Steggal (Ausztrália).

A Téli olimpiák története II.
A síugrók befürödtek
(Palásthy Árpád Gábor)
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság, mivel utólag elfogadta hivatalos játékoknak az 1924-ben Chamonix-ban rendezett nemzetközi téli sporthetet, 1928-ban a sportolók először készülhettek téli olimpiára, amely így a második volt. A St. Moritzban a háromszoros olimpiai bajnok finn Clas Thunberg folytatta sikersorozatát a gyorskorcsolyázásban, 500-on és 1500 méteren is nyert. A legbiztosabb győzelem a norvég műkorcsolyázónő, Sonja Henie nevéhez fűződött, aki itt kezdte meg legendás olimpiai sorozatát.
Amerikában 1932-ben rendeztek először téli olimpiát. Sajnos Lake Placid nem bizonyult jó választásnak, mert időjárása nem kedvezett a jeges-havas sportoknak. A rendezők igyekeztek kielégíteni a nézők látványosság iránti vágyát, például ragaszkodtak ahhoz, hogy gyorskorcsolyázásban egyszerre induljon az egész mezőny, mert a páronkénti időre futást unalmasnak találták. Problémát okozott az is, hogy a síugrósánc végén egy tó volt, s aki nem fékezett időben, az kényszerfürdőt vett. A férfi műkorcsolyázásban először nyert olimpiai bajnokságot a sportág iskolát teremtő nagy egyénisége, az osztrák Karl Schäfer.
Négy évvel később a garmisch-partenkircheni olimpia pozitív ellenpontja volt a Lake Placid-i játékoknak: tökéletes volt a rendezés és óriási az érdeklődés. A németek nem kímélték a költségeket, például látványos nyitó és záró ünnepséget rendeztek. A versenyeknek félmillió nézője volt, a síugrást mintegy 150 ezren nézték végig. Gyorskorcsolyázásban a veterán norvég Ivar Ballangrud három aranyérmet nyert. A tüneményes Sonja Henie harmadszor nyerte meg a női műkorcsolyázók versenyét. A sífutóversenyeket az északi államok versenyzőinek a fölénye jellemezte, míg az első ízben kiírt alpesi összetett versenyeket a németek nyerték. Jégkorongozásban megszakadt a kanadaiak győzelmi sorozata, az aranyérmet meglepetésre Nagy-Britannia csapata nyerte.
A II. világháború miatt elmaradt az 1940-ben eredetileg a Szapporóba, illetve később Garmisch-Partenkirchenbe, majd az 1944-ben Cortina d’Ampezzóba tervezett téli olimpia. A háború után, 1948-ban a választás – immár másodszor – St. Moritzra esett. A svájci üdülőhelyen megtörtént az alpesi sísport sokáig vitatott egyenjogúságának elismerése. A játékok legeredményesebb versenyzője a francia alpesi síző, Henri Oreiller volt. A békés viszonyok között felkészült svédek utcahosszal nyertek minden sífutóbajnokságot. Gyorskorcsolyázásban a norvégok fölénye továbbra is érvényesült, míg a férfi és női műkorcsolyázásban őrségváltás történt. Az egyéni műkorcsolyázásban a tengerentúliak vették át a vezető szerepet. A 19 éves Richard Button új iskolát nyitott akrobatikus ugrásaival.