Cipruson is gyászoltak

Hidegkuti Nándor halálhíre miatt a magyar válogatott tagjai és vezetői is gyászos hangulatban hagyták el tegnap délben a limassoli szálláshelyüket, míg Bozóky Imre, a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, Puhl Sándor, az MLSZ alelnöke és Mészöly Kálmán, a profiliga elnökének tanácsadója már reggel útra kelt, hogy visszatérjen Budapestre.

- Labdarúgás -

Bozóky sietett kijelenteni, hogy az MLSZ az Ifjúsági és Sportminisztérium, a Magyar Olimpiai Bizottság és az MTK mellett saját halottjának tekinti a kék-fehér klub és az Aranycsapat legendás csatárát. Az MTK vezetésének döntése értelmében a Hungária körúti stadion a jövőben Hidegkuti Nándor nevét viseli.
– A magyar labdarúgás és a világfutball óriási egyéniséggel lett szegényebb – mondta Bozóky. – Legutóbb néhány hete találkoztunk személyesen, amikor Berzi Sándor főtitkárral meglátogattuk a kórházban. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az utolsó alkalom, hogy látom őt. A szövetség egyébként nagy lelkesedéssel szervezte azt az ünnepséget, amelynek során ő, Hoffer József, Illovszky Rudolf és Szepesi György együtt ünnepelte volna a nyolcvanadik születésnapját. Nándi bácsi nagyon fog hiányozni, és az is biztos, hogy most már csak egy nagyon szomorú visszaemlékezést szervezhetünk a születésnap helyett.
A Svájc elleni, 2-1-re elveszített mérkőzés és a ciprusi négyes torna értékelése Hidegkuti Nándor halálhíre mellett érthetően háttérbe szorult Gellei Imre szövetségi kapitánynál is.
– Kiváló ember, csodálatos futballista volt – emlékezett a kapitány Hidegkuti Nándorra. – Nagyszerű közösségi érzéssel megáldott egyéniség, aki hihetetlen szerénységgel viseltetett az élet dolgai iránt. Aki ismerte őt, élete végéig olyan szellemi és érzelmi muníciót kapott tőle, amit illik továbbvinni és átadni az utókornak. A számomra legemlékezetesebb közös élményünk az volt, hogy amikor az MTK-hoz kerültem, családtagként fogadott, és segített a beilleszkedésben. Sándor Károly nem érdemtelenül sorolja őt a legnagyobb futballegyéniségek közé.
A magyar válogatott játékosai nevében Lisztes Krisztián tolmácsolta a csapat érzéseit Hidegkuti Nándor haláláról.
– Mi annak is örülhetünk, hogy egyáltalán személyesen ismerhetjük ennek a generációnak a legendás alakjait – mondta a Werder Bremen légiósa.
A szövetségi kapitány higgadtan és reálisan foglalta össze a nemzetközi tornának nevezett edzőtáborozás tapasztalatait.
– A csehek elleni mérkőzésen az volt a célom, hogy a pillanatnyilag legütőképesebb magyar válogatott álljon fel Európa egyik legjobb csapatával szemben – fogalmazott. – Gondot jelentett Sebők Vilmos és Dárdai Pál hiánya, miként az is, hogy Fehér Csaba az utolsó edzésen megsérült. A meccs egyes időszakaiban kellő fegyelemmel és figyelemmel játszottunk, ám mindent elmond az a tény, hogy kétszer kilencven perc alatt egy gólt szereztünk, azt is védő révén.
Gellei a svájciak ellen más szempontok szerint állította össze a csapatot: „Ilyen felállásban a válogatott többet nem lép pályára, de kíváncsi voltam, kik azok a fiatalok, akik segíthetnek a későbbiekben. Ezért is állt a védelem háromnegyed része tavaly még utánpótláskorúnak számító futballistából, sőt a hetvenedik perctől már hat fiatal volt a pályán. Svájc verhető ellenfél lett volna, de sajnos akkor sem tudtunk gólt elérni, amikor mi játszottunk fölényben.

CSAPATTÁRSAK FÁJDALMA. Most, hogy Hidegkuti Nándor meghalt, már csak hárman élnek a legendás Aranycsapat tagjai közül: Buzánszky Jenő, Grosics Gyula és Puskás Ferenc. „Sok időbe telik majd, amíg feldolgozom a halálhírét, hiszen amellett, hogy legendás futballistaként tiszteltem, az egyik legjobb barátomat vesztettem el a személyében” – mondta Buzánszky Jenő. Hasonlóan érez Grosics Gyula is, aki így fogalmazott: „Nehéz szavakat találni ezekben a pillanatokban. Szomorú, hogy most már csak hárman élünk abból az együttesből, amely a többi között a rendkívül jó csapatszelleméről volt híres.” (MTI)