- Atlétika -
Nem véletlenül lett Győrffy Dóra atléta, hiszen családjában a sportnak különösen nagy szerepe van. Nagyapja, Nemere János tornában volt Európa legjobbja, nagybátyja, Nemere Zoltán párbajtőrvívásban szerzett világ- és olimpiai aranyérmet, míg édesapja Győrffy Péter a BEAC magasugrója volt. Gyerekkorában úszott, tornázott, teniszezett, majd tízévesen az útja a BEAC pályára vezetett. Élete első versenyét 1988-ban 122 centiméterrel nyerte, s tizenhárom évi mindennapos edzés után jutott el a világszínvonalat jelentő két méterig.
– A serdülők között ugyan többpróbában is országos bajnokságot nyertem, de korán eldőlt, hogy alkatomnál fogva a magasugráshoz van a legtöbb tehetségem. Woth Klára irányításával folyamatosan fejlődtem, tizennyolc évesen 192 centimétert ugrottam, és ezzel az eredménnyel az ifjúsági világbajnokságon ezüstérmet nyertem.
A BEAC fiatal tehetségére felfigyeltek az amerikai egyetemek is, több ajánlatot kapott, de nem akarta itt hagyni a védettséget: a segítséget jelentő családot és barátokat, ráadásul gyerekkora óta a jogi pályára készült. Mivel tanulásban is kitűnő volt, felvették a jogi egyetemre. Elhatározásában azonban megingatta, hogy a magasugró-eredményeinek köszönhetően meghívták ösztöndíjasnak a világhírű Harvard egyetemre. Ezt a kivételes lehetőséget már nem szalasztotta el, így tizenkilenc évesen elutazott egy „másik” világba.
– Kissé megkönnyítette az átállást, hogy a távollétre is edzettem, kilencvenhatban három hónapra kiutaztam angolt tanulni az Egyesült Államokban. Akkor tapasztaltam meg, hogy milyen keserves érzés a honvágy. A beilleszkedést segítette, hogy az egyetem hatezer hallgatója közül sok száz éppen olyan újonc volt, mint én, és a világ minden tájáról érkeztek. A feladat is lekötött, mert két fronton, a tanulásban és a sportban is magas volt a követelmény.
Élsportolóink közül egyre többen vállalják a távollétet, a külföldön tanulást. Az Egyesült Államokban járt egyetemre, s közben nyert olimpiai bajnoki címet a kalapácsvető Kiss Balázs, az úszóválogatott fele is kint tanul, köztük az olimpiai bajnok Kovács Ági és Czene Attila. Vajon miért nehéz a tanulást és az élsportot itthon összeegyeztetni, mit és hogyan csinálnak másképpen a tengerentúlon?
– Az amerikai egyetemi képzés célja, hogy sokoldalú gondolkozású és nagy munkabírású embereket neveljen. A testnevelés ugyan ott sem kötelező, a hallgatók többsége mégis rendszeresen sportol és versenyez. A fiatalok úgy kerülnek az egyetemre, hogy már hozzászoktak ahhoz, a testedzés éppen olyan fontos, mint a matek vagy a fizika. A sportolást egy jól bevált versenyrendszer is segíti. Például a Harvard hatezer hallgatójából ezerhatszázan vesznek részt az egyetemek közötti versenyeken, a többiek pedig a kollégiumi bajnokságban szerepelnek. A diákok körében nagyon népszerűek a csapatsportágak, amelyekben a sportolás mellett közösségek, baráti társaságok is kialakulnak. A sportolást megkönnyíti, hogy nem kell utazni, a sportlétesítmények az egyetem területén találhatóak. A tanulás mellett általában napi három órám maradt az edzésre.
Győrffy Dóra cáfolta, hogy a Harvard a milliomos gyerekek egyeteme. Igaz, az éves tandíj harmincnégyezer dollár, ami egy átlagos amerikai jövedelmének felel meg, de a hallgatók hetvenöt százaléka anyagi támogatást kap. Ha pedig a felvételin egy értelmiségi szülő és egy farmer gyereke egyforma teljesítményt nyújt, akkor az utóbbit támogatják, mert hátrányosabb helyzetből indult.
A BEAC atlétanője sikeresen befejezte egyetemi tanulmányait, végleg hazatért, a Harvardon szerzett diplomával a zsebében nyugodtan hátradőlhetne, és csak az atlétikára összpontosítva élhetné a profi sportolók életét. Deutsch Péter tanítványa az athéni olimpiáig elsősorban a magasugrásra koncentrál, de már jelentkezett egy hazai egyetemre, és dolgozni szeretne a budapesti olimpia pályázatát készítő munkabizottságban.
– Nem titok, a célom az, hogy a világ legjobb magasugrója legyek. Jól tudom, a csúcsra hoszszú lépcsősor vezet. Tavaly nagy álmom teljesült, amikor átugrottam a két métert. Azóta sokkal felszabadultabban versenyzek, úgy is mondhatnám, ami ezután jön, már csak ráadás. A fedett pályás idényben százkilencvenöt centiméteres átlagot értem el, szombaton pedig megnyertem az első érmemet a felnőtt kontinensbajnokságon. A következő lépés, hogy a szabadtéri idényben az átlagom megközelítse a két métert.
A kívülálló számára Győrffy Dóra eddigi életútja olyan, mint egy rendhagyó mese, amely jól kezdődött és remekül folytatódott. Egyéni és sportkarrierje is sikeres, amihez szüleitől, edzőitől ugyan sok segítséget kapott, de rengeteget tett is érte, sokszor „átugorta” önmagát.
*
Bécs pályázatot nyújt be a 2006-os világbajnokság megrendezésére – jelentette be Ferdinand Podkowicz, az osztrák fővárosban vasárnap befejeződött fedett pályás Eb szervezőbizottságának elnöke.
Száz rendőr rohanta le a kecskeméti kokainbandát + videó
